Századok – 1982
Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V
1068 VITA határa „ad colliculum, qui dicitur HagmaswA" halad, majd elér a „Fuentohou" buckához.65 ) Mint fent láttuk, a moglout szónak is lehet felhalmozódás, domborodás, domb, halom a szlávból való megfejtése,6 6 amelyet a -d kicsinyítő képző enyhíthet. Ennek szinonimája lehet a szlávban a gorka, horca.6 '' Ha a fenti megfigyelés helytálló, akkor a nyelvészkedő Anonymus egy remekbe szabott hármas kombinációjával állunk szemben. Azt pedig, hogy P. mesternek volt hajlandósága a nyelvészkedésre, s nyelvi kombinációit legalább négy nyelvből (latin, magyar, szláv, török)6 8 hozta létre, maga bizonyítja. A helynevekhez fűződő interpretációi is azt igazolják,, hogy nemcsak megfejtette azokat, de alkotó módon fel is használta tudását.6 9 Ha a fenti feltevés helyesnek bizonyulna, elmondhatnánk, hogy Tuhutum-Horca, azaz Tuhutum-Maglód-Horca. így persze Tuhutumot, Horcát is fel kellene sorakoztatnunk a Labore, Zobor, Glad típusú kreációk mellé. Végezetül azt sem hallgathatjuk el, hogy a magló szónak van egy speciális jelentése is, ti. disznó, tenyészsüldő (bármelyik ivarban).7 0 Országosan ismert terminus: a Répce mellett, Veszprém megyében, Palócföldön, Hegyalján stb., mindenütt szaporításra tenyésztett és éppen ezért nem hizlalt disznót (emsét) jelent,7 1 sőt Désaknán — disznóra értelmezett - igealakjait is feljegyezték (maglódik = megfajul, tenyészik; maglódó = megfajuló; maglódtat — tenyészt, megfajít).7 5 A magló szó disznót jelentő értelme feltehetőleg úgy alakult ki, mint a süldő szavunké.7 3 A mag szóból keletkezett személynevek rendkívül gyakoriak a 12-14. században.7 4 Közöttük előfordul a Magló név is „disznó" értelemben.7 5 Szamota értelmezésének helyességét igazolja a tihanyi apátság népeinek 1211-es összeírása is, amelyben zMoglou név Emse, Emus, Moncha76 és Guebe1 1 nevek - valamennyi szolganév - társaságában fordul elő, ezek pedig máig a sertéstenyésztés szakkifejezései. Nézzük most már - eltekintve dolgozata 100. oldalán logikátlanul összefogott és ezzel nézetemet eleve hamis beállításban megjelenítő summázatától - mit állít Bollók János. Szerinte „a Horka jelentéséhez . . . nem férhet kétség"; azonosnak veszi ezt Konstantinos Porphyrogennétos „karhas" adatával, amely a magyar törzsszövetség egyik bírói tisztét jelöli (Pais Dezsó' egy általam is idézett cikke alapján), s megállapítja, hogy „ez a méltóságnév . . . személynévként is használatos volt".78 Jómagam azonban két munkatársammal közel két esztendei vesződséges munkával sem voltunk képesek a Horkának „megbízható személynévi megfelelőjét" fellelni.7 ' Vigaszomra csupán az szolgálhat, hogy Horka személynevet a nyelvtudomány tudós művelői is csak Anonymustól tudnak idézni, továbbá azt állítják, hogy e név „ismeretlen eredetű. Ótörökből való származtatása, amely szerint egy török *qar a 'vérkeveró", (*qar- 'kever') került volna a magyarba, további vizsgálatot igényel ... A karha- és a horka-változat egymáshoz való hangtani viszonya nincs tisztázva".8 0 Ha tehát Bollók János 6 s A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend Története, [szerk. Erdélyi László]. X. Bp„ 1911. 510. 6 6 Vö. 56. jz. 6 7 Kraszna-Horka, stb. - XVI. századi személynevekben: Jaroslaus Czarnohorskius (Katona István: História citica rerum Hungáriáé. IX/XVI. Budae, 1793. 184.), Thobias de Thschernohora (Uo. X/XVII. 235.). 6 8 SRH I. 38., 73., 84. stb. 6 'Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp., 1948. 25. 70 Állattenyésztési enciklopédia. [Szerk. Horn Artúr] III. Bp., 1963. 17. 71 Kiss Ignác: Tájszók. Magyar Nyelvőr, 2 [1873]. - Bartha József: A palóc nyelvjárás. Magyar Nyelvőr, 22 [1893]. 77. - Demjén Kálmán: Tájszók. Magyar Nyelvőr, 24 [1895]. 96. 12 Lőrincz Károly: Désaknai szók. Magyar Nyelvőr, 1 [1872]. 382. 7 b Martinkó András: Süldő. Magyar Nyelvőr, 79 [1955]. 98-101. I *Berrár Jolán: Női nevek 1400-ig. Magyar Nyelv, 47 [1951]. 164. 7 s Szamota István: Magyar Oklevél-szótár. Bp., 1902-1906. 605. 7 6 Mon ka, mankus jelentése a palócföldön: fekete disznó. Demjén: i. m. 96. II Erdélyi László: A tihanyi apátság népeinek 1211. évi összeírása. Nyelvtudományi Közlemények, 34 [1904]. 405-414. TMBollók: i. m. 103. 7 9 Kristó Gyula-Makk Ferenc-Szegß László: Adatok „korai" helyneveink ismeretéhez. I. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Historica, 44 [1973]. 55. 8 0 MNyTESz II. 147.
