Századok – 1982
Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V
1066 VITA Gellért-legenda viszont arról tudósít, hogy Becs ispán hasonlóan Ajtony egyik nejét vette feleségül.46 A hagyomány tehát nem tanúskodik annak lehetősége mellett, hogy a feleség is a férj bűnéért lakolt. Am ilyesmi mégis előfordulhatott: erre Zách Fclicián esetéből következtethetünk, akinek családját -sőt egész nemzetségét - kívánta a királyi bosszú (talio) kiirtani.4 7 Feleségről ugyan itt sem történik említés, de - ha egyáltalában élt még - értelemszerűen rá is vonatkozik a krónikás utalás. Ha Thonuzoba esetében is ilyesmiről lehet szó, feltételezhető, hogy vétke sem volt kisebb, mint Zách Feliciáné. Büntetése tehát összefüggésbe hozható Imre halálával.4 8 E hipotézisem kapcsán Bollók János kioktat: „Ha István így járt volna el, ellentétbe került volna saját törvénykönyvével, ami az ennél súlyosabb esetekben is tiltotta a vendettát. Még ha valaki a király életére tört, annak is csak személy szerint kellett bűnhődnie, a büntetés alól gyermekei mentesültek."4 9 Bizonyára sok fáradozásába került Bollók Jánosnak, hogy ezeket az adatokat a fejemre olvasás szándékával kikeresse, ugyanis munkám végén, a 23. jegyzetben írtam ezeket: „Megjegyzendő, hogy az ilyen megtorlást I. István törvénykezése (vö. Zádovszky Levente: A szent István, szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Bp., 1904. 46., 153.) - abban az esetben, ha a vonatkozó törvénycikk Thonuzoba büntetése előtt keletkezett - kizárja." Magát a törvénycikket pedig szóról szóra idéztem munkám 281. oldalán, továbbá utaltam rá a 84. jegyzetben. Természetesen magam is tisztában voltam azzal, hogy Zách Felicián és a besenyő főnök párhuzamba állítása csak félmegoldást kínál, hiszen nem tudjuk, mi késztette Thonuzobát a királyi család sarja elleni merényletre. Anonymus szerint István azért lépett fel ellene, mert „Thonuzoba in fide vanus, noluit esse Christianus".50 Ez írói közhelynek tűnik, hiszen néhány fejezettel előbb szóról szóra ezzel indokolja a Gyula elleni háborúságot is a szerző,5 1 akiről pedig csak körülményeskedve tételezhető fel, hogy pogány volt. Ámde, ha Thonuzoba vallására nem is ad biztos fogódzót P. mester, egyet mindenképpen feltételezhetünk, azt ti., hogy mindkét törzsfő bizonyos pogánykori jogszokásokhoz ragaszkodott. Gyula problematikájának tárgyalása nem feladatunk. Azt azonban érdemesnek tartjuk a vizsgálatra, hogy Thonuzoba miért, milyen jogi meggondolásból kerülhetett Istvánnal összeütközésbe, hiszen ők még rokoni kapcsolatban sem álltak egymással, nem úgy, mint Gyula vagy Koppány esetében; vagy ha igen, akkor nagyon áttételes lehetett ez a kapcsolat. Lehetőségét azonban így sem szabad kizárni. Egy ilyen rokonság feltételezéséhez Anonymus munkája nyújt némi fogódzót, ha alaposabban szemügyre vesszük a szerző szimbólumrendszerét. Tekintve, hogy ez az a része munkámnak, amelyet Bollók János teljesen félremagyaráz, kénytelen vagyok folyamatosan idézni az egész eszmefuttatást. 5. A P. mester által kidolgozott szimbólumrendszer vizsgálatára legalkalmasabbnak látszik az általa említett „genus Moglout".5 2 E nemzetséget a 12-13. századi nemzetségek sorában nem találjuk, éppen ezért Karácsonyi János eleve „mesebeszédnek" vagy a szerző önkényének tulajdonítja említését.5 3 Nyelvészeink a finnugor eredetű mag szóból származtatják e nevet,5 4 vagy a szláv mogyla (föld-46 SRH II. 505. 47 SRH 1.494-496. 48 Az sem zárható ki, hogy - a régi exogám leányrablás (asszonyrablás) Imrére alkalmazott mondai cselekménye révén - jokulatorok énekéből került a történetbe Thonuzoba neje. * 9 Bollók: i. m. 104. 50 SRH I. 117. 51 SRH I. b9. [Geula] „in fide esset vanus et noluit esse Christianus". 5 2 SRH 1.41. 5 3 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I—III. Bp., 1900-1901. -a továbbiakban: Nemzetségek - idézett hely: II. 111. - Ebből kiindulva aztán nem is kísérleteztek a Maglód-nem esetleges felkutatásával. (Vö. SRH I 69is_i9, ill. 29136_38-) 54 SRH I. 69. '[Pais] semen fecundus (termékeny, szülésre alkalmas); a mag jelentésfejlődése: test, termékenyítő szerv, mag (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, [szerk. Benkő Lóránd] I—III. Bp., 1967-1976. - a továbbiakban: MNyTESZ - idézett hely: II. köt. címszaViÉ.), ebből a magzás: seminis, maturescentia, ejaculatio értelme (Szarvas Gábor-Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. Bp., 1891. címszó.) A -d kicsinyítő képzőtől a vizsgálat során eltekintünk.
