Századok – 1982
Vita - Szegfű László: Megjegyzések Thonuzoba históriájához 1060/V
VITA 1065 megtorló akciójának esett áldozatul: a király élve eltemettette feleségével együtt.3 5 Azt pedig, hogy itt nem valami pogány rítus szerinti temetkezésről lehetett szó, valószínűsíti, hogy P. mester először „vivos" jelzővel illette Thonuzobát és nejét,36 minden bizonnyal azért, mert az általa forrásként felhasznált (magyar nyelvű) jokulátor-énekben a mondat alanya Szent István lehetett, Thonuzoba pedig tárgya,3 7 s a „vivos" jelző - a forrás követéséből adódó lapsus linguae - éppen azt lett volna hivatva bizonyítani, hogy nem a feleség követte élve halott férjét a sírba valamiféle „pogány szokás szerint", hanem eltemettetésükkor mind a ketten éltek. István tehát büntetésből temettette el őket. Nem szeretem a tekintélyelvet az érvek sorában, de ez esetben mégis élek vele. Teszem pediglen ezt azért, mert Bollók maga idézte meg Horváth János szellemét műve ajánlásában. Azokat a hibákat ugyanis, amelyeket Bollók felró nekem, elkövette már mestere is. Feltételezte pl., hogy Anonymus felhasznált forrásul népi -eredetű epikus alkotásokat. „Az elbeszélő modort — írja -, a mondatokra és egész szakaszokra kiterjedő ismételgetést, amivel Anonymus egyedül áll a történeti irodalomban, minden bizonnyal azoknak a történeti énekeknek széles, elbeszélő modorától tanulta, amelyeket tartalmi szempontból is gyakran felhasznál. "3 6 Miért tévedhetett ekkorát Horváth János? Azt hiszem azért, mert Anonymus gyakran maga is hivatkozik forrásaira, „a jokulátorok csacsogó énekeire és a parasztok hamis meséire".3 ' Ez esetben tehát Bollók János megtagadja mesterét. De nézzük tovább! Amikor a prosimetrum magyarországi példáiról ír Horváth, az alábbiakat állapítja meg: „Ismeretes ui„ hogy Anonymus Gestájában szintén előfordulnak a szövegbe beékelve rímes, ritmikus verssorok, mégpedig nem idézetképpen, hanem úgy, hogy a próza közvetlenül és folyamatosan megy át verses formába. Ilyen verses részletként szokás idézni a Prológus végén a Felix igjtur Hungaria szakaszt a prológusból, továbbá a Gesta 57. fejezetében Thonuzoba elevenen való eltemetéséről szóló rímes-ritmikus részt . . ,"40 Lehetséges, hogy a nagy tudományú középlatin filológust is beugratták a történészek és fordítók? Aligha. Horváth János ugyanis filológus lévén nem intézett úgy el filológiai problémákat egyetlen kézlegyintéssel, mint Bollók, aki a „vivus"-ra korrigált „vivos" alakról mindössze ennyit jegyez meg : „hasonló rasurák nem ritkák a kézirat szövegében".41 Nagyon is jól tudta, hogy ezek a rasurák is hordoznak információt, néha talán fontosabbakat, mint maga a szöveg. Ebben az esetben pl. arról van szó, hogy egy, az egyházi felfogás szempontjából kifogásolható népi István-portrét Anonymus hozzáigazít a hivatalos állásponthoz, azaz a tudós irodalmisághoz, amelyre Anonymus olyan büszke, simulnak hozzá, az író politikai-társadalmi intencióinak megfelelően, a hagyományos magyar népies elbeszélő stílus egyszerűbb formái".4 3 És tegyük hozzá: tartalma is. Amit tehát Bollók János sugall,4 3 Sinkó Ferenc „nyersebben fogalmazva" így összegez: „a Thonuzoba-legenda alapja a rossz értelmezésből eredő hibás fordítás"4 4 , ebben a formájában mereven vissza kell utasítanom. Azt hiszem, az ellenemben legelfogultabb olvasó számára is világos, hogy hipotézisem (mint történész és filológus elődeimé is) Anonymus egy íráshibájára épül, és egyáltalában nem fordítási probléma, ha csak nem úgy értelmezzük ezt, hogy maga Anonymus követte el fordítási műhibát, amikor egy magyar nyelvű jokulátor-éneket latinra fordított. Rejtély azonban, hogy miért temettette el István a vétkes feleségét is. Ajtony megöléséről szólva Anonymus megjegyzi, hogy Csanád a legyőzött főnök várát és feleségét kapta jutalmul a királytól,4 5 a 3 5 SRH I. 116-117. 36 SRH I. 117. - A Vivos női névként való értelmezésének kritikáját lásd.Uo. 2. jz. 37 Hadd jegyezzem meg, hogy általános iskolai tanulmányaim szerint „a tárgy azt jelöli, amire a cselekvés irányul, amin azt végrehajtják". Továbbá a latinban ha hím- és nőnemű főnevekhez közös melléknév járul, az többes számba és hímnembe téve követi a főnevek esetét. 38 Horváth: i. m. 215. (A kiemelés tőlem: Sz. L.) 3'SRHI. 33-34., 65., 87. [94]. 4 0 Horváth: i. m. 198. 41 Bollók: i. m. 98. 42 Horváth: i. m. 233. 4 3 Bollók: i. m. 106. Sinkó: i. m. 4. 4 5 SRH I. 50.
