Századok – 1982
Közlemények - Szvák Gyula: IV. Iván alakja az orosz történetírásban 93/I
IV. IVÁN ALAKJA AZ OROSZ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 99 Ezért jött nekik kapóra Karamzin IX. kötete, amely tulajdonképpen legalizálta az egyeduralommal kapcsolatos állásfoglalásukat. N. Lorer meséli el, hogy pl. az Izmaili ezred fiatal gárdatisztjei összejárogattak, vitákat folytattak. A IX. kötetet pedig olyan „mohón falták", hogy „az egyik társuk megjegyzése szerint csak azért voltak olyan üresek Szentpétervár utcái, mert mindenki JoannGroznij uralkodásába mélyedtel".26 Ugyancsak megerősíti ezt M. Besztuzsev is.2 7 Az egész szituációt jól megvilágítja Steingel báró Miklós cárnak küldöttel 826-os vallomása-feljegyzése: „bár a cenzúra fokozatosan szigorúbbá vált, ugyanakkor megjelent egy Oroszországban páratlan jelenség - a kilencedik kötet.. ., amely bátor, éles vonásokkal ábrázolta a korlátlan egyeduralom valamennyi szörnyűségét, és a nagy cárok egyikét nyíltan olyan zsarnoknak nevezte, amilyent keveset ismert a történelem".28 Karamzin IX. kötete tehát váratlanul veszélyes olvasmánnyá vált. Jellemző, hogy megírása idején még senki nem sejtett semmit, sőt, nagyon is hivatalosnak szánták, hiszen maga Sándor cár volt a cenzora.2 9 A dekabristák felkelését követően azonban a helyzet gyökeresen megváltozik, több munkában is bírálni kezdik.3 0 Sok mindent elárul erről a változásról a hivatalos történészek egyik vezéralakja, M. Pogogyin 1829-ben publikált írása, amelytől 1846-ban már jelentősen eltávolodik,3 1 hogy 1860-ra teljesen átértékelje előző véleményét.3 2 A „Megjegyzés IV. Joann jellemével kapcsolatban" c. cikkében M. Pogogyin leszögezi: „Különleges képességeket mutatott a bölcs uralkodás művészetében, és lehetséges, hogy megfosztotta volna Pétert attól a dicsőségtől, hogy Oroszország első uralkodója legyen, ha a sors, szerencsétlenségünkre, nem hozott volna össze minden lehetséges körülményt, hogy letérítse a halhatatlansághoz vezető útról: zsarnok lett."3 3 De csak a bojárokkal szemben, amire viszont megvolt a jó oka: a bojárok ugyanis már gyermekkorában sok rosszat tettek vele.3 4 Pogogyinnál Iván uralkodása nem válik két részre (igaz, elismeri, hogy Anasztázia halála után rosszabbodott a helyzet),3 5 de szerinte ez XI. Lajos korában szükségszerű volt.3 6 M. Pogogyin az Iván-értékelés terén semmi újat nem adott. Homályosan utalt ugyan a kor meghatározó erkölcsi normáira, ám lényegében ugyanazokkal a fegyverekkel hadakozott (csak ellenkező előjellel), mint Karamzin. Utóbbi azonban kevésbé önállósította magát következtetéseiben a forrásoktól - hisz konjunkturális okok erre nem késztették —, így pszichológiai magyarázatai hitelesebbek. le N. I. Lorer: Zapiszki dekabriszta, M., 1931, 67. 21 Voszpominanyije Besztuzsevih ...,114. 2 8 lz piszém i pokazanyij dekabrisztov, Szpb., 1906, 67. 29 Sz. Sz. Volk: Isztoricseszkije vzgljadi dekabrisztov, M„ 1958, 385. 30 Vö.: Ocserki isztorii isztoricseszkoj nauki. . . , 286, 337. 31 K. Kavelin: Szobranyije szocsinyenyij, 228. 32 Vö.: /. Budovnyic: i. m., 286. 3~M. Pogogyin: Zamecsanyije о haraktyere Joanna IV: Moszkovszkij Vesztnyik. 1829, cs. III., 19. 34 1. m„ 26, 19-20. 3S I. m., 25. "I. m„ 28. 7*
