Századok – 1982

Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V

978 CSÓKA J. LAJOS Szerzőnk akkor is a legjobb magokat, illetőleg sententiá-kat igyekezett összegyűjteni, amikor a Canticum egyik leghíresebb helyét, a „tota pulchra es, arnica mea et macula non est in te - egészen szép vagy, barátnőm, szeplő nincsen rajtad" (4, 7). mondatot magyarázta (9 rb). Szent Gergely — Szent Ágoston szigorú fölfogását vallva - a konkrét egyházat nem tartotta „szeplőnélküli"-nek, s ezt a helyet nem is alkalmazta rá. Béda a „tota pulchra" kitétellel kapcsolatban úgy vélte, hogy az egyház mint Krisztus jegyese nemcsak kiválóbb tagjaiban szépséges, hanem a kicsik, a törékenyek erényeiben is, hisz senki sem ment a vétkektől és senki sem tökéletes az erényekben. Azt azonban ő is vallotta, hogy az egyházhoz csak az igazhitűek és a cselekedeteikben tiszták tartoznak s az ilyen értelemben vett egyház szép és szeplőnélküli. Haymo Szent Pál nyomán (Ef. 5,27) vallotta, hogy Krisztus jegyese, az egyház szeplő és ránc nélküli: „non habentem maculam aut rugam." Abban még követte Béda fölfogását, hogy az egyház szépsége nemcsak a tökéleteseken, a doktorokon, hanem az egyszerű hívőkön is tükröződik annak ellenére, hogy hiba, bűn nélkül (sine peccato) nem élhet az ember. Ott azonban már továbbfejlesztette mestere gondolatmenetét, hogy különböztetett kisebb és nagyobb, bocsánatos és halálos bűnök, „peccata leviora — peccata graviora" között. Az utóbbiak lehetetlenné teszik ugyan, hogy valaki az egyház tagja lehessen, az előbbiek azonban a bánat és az Isten felé való vágyakozás által eltöröltetnek, s így az, akinek bocsánatos bűne van, aki „levi peccato fuscatur", tagja marad a „szeplő és ránc nélküli egyház"-nak, illetőleg az ilyen hívő nem szünteti meg az egyház „szeplő és ránc nélküli"-ségét. Szent Jánosnak Béda által idézett helyét, mely szerint aki Istentől születik, az nem vétkezik (1. Jn 3,9), ugyancsak Szent János levele nyomán úgy értelmezte, hogy nem vétkezik halálosan, „non peccat .. . peccato ad mortem" (Vö.: 1. Jn 5,16). A glossák közül a marginalis teljesen Bédát követte, az interlinearist készítő Anzelm viszont annál a szövegnél, hogy ..macula non est in te" értelmezésként a macula fölé írta: „id est criminalis culpa", azaz nagy, halálos vétek. A mi szerzőnk teljes határozottsággal Haymóhoz csatlakozott. Vallotta, hogy a megtestesüléskor az Ige a szeplő és ránc nélküli jegyest kapcsolta magához, noha tudta, hogy a földi dolgokkal foglalkozó hívők nem élhetnek bűn, „peccatum" nélkül. A „Tota pulchra es" vonatkozásban ő is hangoztatta, hogy nemcsak a „tökéletesek" szépek Isten szemében, hanem az egyszerű hívők is. A „macula non est in te" tekintetében hozta Anzelm, illetőleg a Glossa interlinearis fontos megjegyzését: „id est criminalis culpa". Aztán Haymo nyomán magyarázta, hogy mint kell érteni az egyház „szeplőnélküli "-ségét. Az egyház tagjaiban is szeplőnélküli, noha a földön senki sem élhet bűn nélkül. A kisebb bűnök, a hibák szeplőjét ugyanis a bánat s az ég felé vágyakozás letörli a lélekről: „omnem maculam peccati levioris abstergit." A „mandragorae dederunt odorem - illatoztak a mandragórák" szöveget (7,13) a Bédára támaszkodó Haymo nyomán a következőképp magyarázta szerzőnk. A mandragóra olyan növény, mely (gyökerében) fej nélküli emberhez hasonlít és sokféle orvosság készítésére alkalmas. Mondják, hogy akik álmatlanságban szenvednek s gyümölcsét eszik, megkönnyebbülnek, s el tudnak aludni. S azt is mondják, hogy akik az operációtól félve a gyümölcs héjának levét isszák, nem érzik a vágást. S ez a gyümölcs kitűnő illatú. A mandragóra tulajdonságainak ezt az ismertetését aztán szerzőnk - úgy látszik