Századok – 1982
Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V
EGY KÓDEX LEÍRÁSA 979 — maga vitte át az allegória és a morális területére, mikor a következőket írta. A növény a zsidókat jelenti, akiknek - bár értelmi lények - nincs Istenük, bálványokat tisztelnek és fej-, azaz Krisztus-nélküliek, mert nem hiszik annak istenségét. Ámbár őriznek bizonyos lelki orvosságokat, azaz olyan parancsolatokat, melyek gyógyítják a lelket, mint: ne ölj, felebarátod feleségét ne kívánjad stb. Ha valaki ezen parancsolatok héjának levét issza is, azaz ha betű szerint megtartja azokat, nem érzi a vágást (vagy az égetést), és nem űzi el magától a sérelmek és a szegénység fájdalmát, melyekkel Isten, az égi orvos gyógyítja a lelkeket, s nem hátrál meg az érzéki vágyak égetése elől. A gyümölcs illata kellemes, és ez azoknak a parancsoknak lelki megértését jelenti, melyek ivása azoknak, akiket a világi gondok álmatlanokká tettek, gyors föloldódást hoz a lelki nyugalomra. Kódexünk keletkezéstörténete Abban a tekintetben, hogy kódexünk kétféle tartalmával — a Canticum magyarázatával és a trivium anyagának kivonatos ismertetésével — egy magister előadását állítja elénk, melyet valamelyik klerikus hallgatója lejegyzett és otthon letisztázott, fölfogásunk egyezik Mészároséval. S abban a tekintetben is megegyezik véleményünk, hogy a kódex két klerikus munkája által jött létre. Abban viszont már különbözik elgondolásunk, hogy ez a két klerikus mikor és hol tanult s készítette kódexét. i A kódex írásának ideje Az első író a kódex 3/4, a kommentár 11/12 részét (1 — 18 ra) írta, a második azt folytatta, és hozzákapcsolta a trivium anyagát tárgyaló részt. Az utóbbi több tekintetben javította elődje írását, rövidítéseket oldott föl, és pótlásokat csatolt hozzá. Bár a kódex szövege nyelvileg, frazeológiailag egységes műnek látszik, mégis a két írás között olyan különbségek láthatók, melyek nem vezethetők vissza csupán a két író egyéniségére. Az első író kisbetűi állók és zömökek, nagybetűi keskenyek, elegánsak. A betűk és a szavak egymástól izoláltak. Sok rövidítést alkalmaz, de kevés betűt köt össze (pl. rt, et, et), az r, f s a hosszú s szárait kissé a sor alá húzza, az x-et, a d-t, et-et két formában használja, az ae helyett mindig ç-t ír. Ez az írás még jellegzetesen román típusú karoling minuszkula s a 12. század közepére jellemző. Ezzel szemben a második író az et-nek már csak a 7-es számjegyhez hasonló jelét használja, az ae-1 rendszerint e-vel írja át, már több betűt kapcsol össze (pl. de, us, or), betűi kissé jobbra dőlnek. Ez az írás már a koragótika textuális formája felé hajlik.34 A két írás között nyilvánvaló fejlődési különbség látható: az első író a korábbi, a második a későbbi fejlődési fokozatot képviseli. Emiatt azonban nem szükséges föltéte-34Vö. B. Bischoff: La nomenclature des écritures livresques du IXe au XIIIe siècle. 10-13, In: B. Bischoff-G. I. Lieftinck-G. Battelli: Nomenclature des écritures livresques du IXe' au XVIe siècle, Paris, 1954; G. Battelli: Lezioni di paleografia3 Vaticano. 1949. 193, 196-97, 225-27: H. Foerster: Abriss der lateinischen Paläographie. Stuttgart, 1963. 291 ; Hajnal: Írástörténet az írásbeliség felújulása korából. (Budapest, 1921) 102-22.
