Századok – 1982

Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V

EGY KÓDEX LEÍRÁSA 977 Bár az utóbbiak még csak kezdők, fejlődésben lévők, összességükben mégis mindannyian tagjai a katolikus egyháznak. A műnek, ennek a „canticum amoris"-nak célja annak bemutatása, hogy Krisztus mennyire szereti egyházát. Ezt a szeretetet a földi szerelem kifejezéseivel (arc, csók, ölelés, kebel stb.) világítja meg s ezek révén igyekszik föllobbantani az emberben Isten szeretésének lángját. Mint a profán írók, a „filozófusok", úgy a mi szerzőnk is törekszik meghatározni a tárgyalandó könyv műfaját. Salamon 2 könyve, a Példabeszédeké és a Prédikátoré, az etika, illetőleg a fizika területéhez tartozik, a 3., az Énekek éneke pedig a logikáéhoz. Ez ugyanis az igazság megállapítását tűzte maga elé célul, a teológia vagy theorica pedig a legigazibb dolgokat ismerteti, s ide tartozik a Canticum is. Salamon királynak, mint a Megváltó előképének neve kifejezi müvei tartalmát. Salamon, a „békességes", békésen uralkodott, és békére nevelte népét a Példabeszédekben; mint „Prédikátor" összehívta és Isten félelmére tanította a zsidókat; az Úristen „kedveltjeiként az Énekek énekében mutatta be, hogy Isten mennyire szereti az embereket. A Canticum tanulmányozásának haszna, utilitas-a abban látható, hogy annak kalauzolása mellett lehet elérni azt a jót, azt az örökké tartó boldogságot, mely kinekkinek érdeméhez, méltóságához arányosodik. A mű nem egyszerű ének, amilyen több is van az ószövetségi szentírásban. Az Énekek éneke olyan kifejezés, mint a „szentek szentje", a „szombatok szombatja" vagyis a nagyszombat, mely jelentőségben fölülmúlja a többi szombatot. Az Énekek éneke Krisztus király és az egyház kapcsolatát ábrázolja. Az egyház mint sponsa kéri Isten Igéje, a Sponsus Atyját, hogy most már ne követei — az angyalok és a próféták — által jelezze, hogy Fia majd meghozza a kiengesztelődést, hanem végül a megtestesülés révén Ő maga jelenjék meg. Szerzőnk munkamódszerét a következőkben egynéhány példán szemléltetjük. A vőlegény dicséri menyasszonyát: „Ecce, tu pulchra es, arnica mea, ecce tu pulchra es, oculi tui columbarum- Szép vagy barátnőm, szép vagy; szemeid mint a galaomboké" (1,15). Ennek magyarázatát különböző forrásaiból így állította össze: Kétszer mondja szépnek a cselekedetek tökéletessége és a szív egyszerűsége miatt (Glossa interl.). A szemek a test vezetői, mik nélkül a test nem, vagy csak bukdácsolva tud haladni. A szemek alatt a szent doktorok értendők (Angelóm). Utána szerzőnk saját szavaival folytatta: „Az értelme az, hogy jogosan vagy szép, hiszen szemeid olyanok, mint a galamboké; erényeidet a galambok természete mutatja." A doktorok és a galambok hasonlatosságát aztán a Glossa marginalisból vette. A galambnak nincs epéje, nem vág csőrével, a sziklák üregeiben fészkel, idegen fiókákat táplál, folyók mentén tartózkodik, a jobb magokat válogatja ki, éneklés helyett nyöszörög s csoportosan röpül. így a szentek is a tudomány folyói mellett ülve a jobb eszméket (sententias) válogatják össze, a Krisztust nem ismerő embereket Istennek nevelik, ha jó eszméket találnak az eretnekeknél, nem vetik el azokat, az értelmetlen haragot nem ismerik, Krisztus szenvedésének hitében van megnyugvásuk, a maguk és mások bűnei miatt sóhajtoznak (4 rb—4 va). A „maguk és mások" pótlás szerzőnktől származik s ez, mint a következőkben is látni fogjuk, jellemző teológiai fölfogására.