Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
386 ZIMÂNYI VERA Zrínyi Miklós kikötőiben (Buccarica, Porto Re, Szelca, Cirquenica) 1671—1672-ben, 1 1/2 év alatt Vétel,* Eladás Nyereség, Az összforgalib lib % lomban, % Faáruk, gerendák 50 301 63 703 26,6 21,8 Deszkák 9 303 27 206 192,4 9,3 Evezők 2 939 4 129 40 1,4 Hordófa 10 647 13 060 22,6 4,5 Só 39 137 72 236 84,5 24,8 Bor 10 286 15 263 48,3 5,2 Gabona 38 474 51 237 33 17,6 Köles 13 952 21 854 56,7 7,5 Olaj 3 841 5 841 52 2 Szögek stb. 1 059 1 159 9,4 0,4 Tonhal halászata* 1 156 10 832 837,8 3,7 Vegyes 3 547 5 113 44,1 1,7 összesen 184 642 291 633 58 99,9 és szabálytalanság történt a birtokosváltozással járó zavarok közepette. Viszont ennek ellentmondani látszik a tíz évre (1663—1673) vonatkozó terjedelmes számadáskötet, amelyből semmiféle drámai törést nem olvashatunk ki 1671-bee. A vasművek termelése is fegyelmezetten folytatódik egész évben. A másik lehetséges feltételezés az, hogy Takáts Sándor megállapítása nem pontos. Idézzük a vonatkozó szöveget:2 9 „Mikor a két Zrínyi testvér — írják tovább a tanácsosok — megosztozott a birtokokon, Bucchari és a tenger mellett fekvő jószágok Zrínyi Péternek jutottak. Ő hajlandó Buccharit és vidékét hasonló értékű birtokkal elcserélni. Azonban Zrínyi a kikötő évi jövedelmét 150 000 forintra becsüli. Ö, mint állítja, minden ökör után 8 tallért kap. Magát a kikötőt évi 1000 tallérért bizonyos Galilei nevű olasz bírja bérben." [Kiemelés tőlem, Ζ. V.] Eddig nem sikerült nyomára jutni Takáts Sándor forrásának, amelyből ezt a jelentést merítette. Maga a szöveg arra enged következtetni, hogy ezt a magas bevételt a marhakereskedés biztosította 1650-ben. Amennyiben ez így is volt, csak egy rövid időszak állapotát tükrözte, mert arra vannak adataink, hogy Buccariban hosszú időn keresztül nem folyt marhakereskedés.30 Amellett teljesen érthetetlen, hogy lehet egy évi 150 000 forintjövedelmet hozó kikötőt 29 Takáts S.: A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása. Szegény magyarok. Budapest, é. n. 196-197. 3"Rauch Dánielnek a Magyar Kamarához intézett jelentése (OL Ε 554 Városi és Kamarai iratok, Fol. Lat. 949, é. n„ 1641 után) szerint Buccariban elég nagy mennyiségű tengeri sóval, valamint gabonával, fával, faárukkal és hasonlókkal folyt a kereskedés. Hivatalba lépése, azaz 1630. óta csupán kétszer került sor marhakivitelre Buccariban: 1635-ben és 1639-ben, az első esetben ismeretlen (de nem nagy) számú, a második alkalommal pedig 150 darab marha exportálásáról volt szó. Ez a mennyiség gyakorlatilag elhanyagolható volt. Ebben az időben Zárán keresztül bonyolódott a nagy forgalom. Vö. Zimányi Vera: Rauch Dániel nedelicei főharmincados jelentései és levelei. Agrártört. SzemleXXI (1979)1-2.235 skk.
