Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V

MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA AZ 1930-as ÉVEK KÖZEPÉN 939 őszintesége felől iparkodott meggyőzni, és azt tudakolta, hogy a franciák miért nem akarnak a náci vezérrel megegyezni. Maugras ekkor meglehetősen ügyetlen választ adott, azt állítván, hogy egy ilyen megegyezés Magyarország rovására történne, mert a Nyugaton biztonságba jutó Németország Kelet felé fordulna. A ferde választ Kánya még ferdébb felelettel toldotta meg, mondván, hogy ebben az esetben Franciaország Belgium elfoglalásával kárpótolná magát. (Maugras-t e kijelentés annyira felbosszantotta, hogy jelentésében Kányát olyannak minősítette, mint akinek Franciaországról szóló értesülései megragadtak a biarritzi találkozó* emlékeinél.) Mindezek után Kánya még azt is megjegyezte, hogy a német expanzió feltartóztatásának nem csupán Franciaország az egyetlen tényezője, hanem ott, van még Olaszország és a Szovjetunió is. A követ joggal írhatta jelentésében, hogy a Szovjetuniónak a magyar függetlenség védőbástyájaként való említése nagyon váratlanul hangzott Kánya szájából. Valóban nem lehetett itt pillanatnyi ötletnél többről szó, amelynek ösztönzője a francia hatalom német expanziót gátló szerepét kisebbítő szándék lehetett.1

6 A hivatalos politika ugyan a pártatlanság látszatának megőrzésére törekedett — ebben az értelemben válaszolt Gömbös is március 11-én a Képviselő Házban egy interpellációra —, ám a sajtó zöme leplezetlenül juttatta kifejezésre a német lépés felett érzett örömöt. A prímet pedig éppen a kormánypárti Függetlenség és még inkább az Új Magyarság vitte, de — a Népszava és az Esti Kurír kivételével — a többi újság sem maradt el sokban mögötte. A nagy ujjongásnak — amely néhány napig tartott — a versailles-i és trianoni béke közötti szoros kapcsolat lehetett a spontán ösztönzője. A német lépés melletti nagy rokonszenvtüntetés csak arra volt alkalmas, hogy a francia politikai közvéleményben tovább szilárduljon a meggyőződés, mely szerint Magyarország teljesen Németország oldalán áll, a magyar ügyet a német aspirációktól nem lehet elválasztani. Ε rossz sajtópolitika kiváltotta „mérhetetlen felindultságban" fordult Bajcsy-Zsilinszky Endre március 12-én a régi baráthoz, Kozma Miklóshoz. Levelében azt kérdi „szabad-e nekünk a magunk sorsát illetőleg megszázszoroznunk a német vabankot s olyan tüntetőleg, olyan otromba egyoldalúsággal már előre odakötnünk magunkat egy végtelenül kétes kimenetelű ügyhöz anélkül, hogy legalább valami hátsó kijáratról gondoskodnánk az esetleges veszedelem idejére"? Emlékeztet arra, hogy a német orientáció egyszer már romba döntötte az országot. „És most — írja — ismét az egyetlen német kártyára tettük fel sorsunkat. . . Valósággal szégyenkezve olvastam, hogy mi, szegény kis nemzet, amely egy percig meg nem élhet, ha egyszer a »nagyok« brutalitását nem fékezi legalább valamennyire a nemzetközi jog: mi, egyes-egyedül a nagyvilágban, valósággal örömtüzeket gyújtunk a nemzetközi jog barbár fölrúgásán, amely lényegében ugyanaz, amivel •Utalás III. Napóleon és Bismarck 1865. októberi találkozójára. 16

Ormos 400, 395-404 Petersen 475 Κ 83. 1936 Sztójay III. 7-i jelentése, Κ 74. I — 1936—Berlin Sztójay III. 7-i számjeltávirata, Κ 74.1-1936-Róma Villani III. 8-i számjeltávirata, Κ 74. Ι-1936-Párizs Khuen-Héderváry III. 8-i sürgönye, Κ 74. I-1936-London Masirevich III. 9-i számjeltávirata; Κ 83. 1936 Sztójay I. 31-i jelentése. Ottlik György márciusi szemléjében így írt; „Az angoloknál nem frázis, hogy ó"k a Rajnát tekintik ma határuknak. Aki a Rajnát megfenyegeti, (az) az ó' lábukra is rálép . . . Nincs a legkisebb valószínűség sem arra, hogy Németország ezt a lépést megtegye". Magyar Szemle, 1936. III. 282-283; DDF II. 1. kötet 466. sz. Maugras 1936. III. 19-i jelentése, Κ 63. 1936-11/7-925. napi jelentés Kánya és Maugras III. 104 találkozójáról. Ez utóbbiból - más leló'helyró'l - idéz: Ormos 411