Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V

938 Ρ RITZ PÁL 1936 első hónapjaiban politikai körökben Európa-szerte felmerült, hogy Németország felmondja a locarnói szerződést, a demilitarizált rajnai övezetet pedig megszállja. Ennek lehetőségére német részről is — ahol a francia-szovjet szerződést az 1925-ös paktum megsértéseként állították be — többször utaltak. Mégis a március 7-i esemény az óriási meglepetések erejével hatott, a legtöbb helyütt nagy zűrzavart, fejetlenséget keltett. A konsternációnak nemcsak az volt az oka, hogy konkrét elhatározásukat a németek az utolsó pillanatig el tudták rejteni, hanem sokkal inkább az a tény, hogy a náci birodalom ekkor még gyors ütemű fegyverkezése ellenére is - nem volt annyira erős, hogy egy esetleges francia ellenlépés esetén ne kellett volna visszavonulnia. Sztójay Döme január végén küldött jelentésében beszámolt arról, hogy értesülése szerint a - magyar politikusok előtt oly nagy befolyásúnak vélt — német tábornoki kar Blomberg hadügyminiszter elnökletével tartott tanácskozásán azt kívánta, a kormány a fegyvermentes övezet megszüntetését diplomáciai úton készítse elő, és állást foglalt az erőszakos megoldás ellen. Ilyenformán Kánya — annak ellenére is, hogy előzetes tudomása volt a birodalmi gyűlés március 7-re történt összehívásáról — szintén elképzelhetetlennek tartotta, hogy Hitler e lépésre rá meri szánni magát. A döntés horderejével ellenben pontosan tisztában volt, és ennek megfelelően — igen nagy kockázatával, be nem látható esetleges következményeivel számot vetve — az állásfoglalástól való tartózkodásra törekedett. Maugras budapesti francia követnek „a legnagyobb felháborodás hangján" előadott németellenes filippikájára válaszolván azt mondotta, hogy „a magyar kormánynak nincsen sem lehetősége, sem oka arra, hogy ebben az új francia—német viszályban állást foglaljon". A tartózkodó magatartásnak két okát említette fel. Egyrészt hivatkozott arra, hogy Magyarország nem tartozik a locarnói szerződést aláíró államok közé, másrészt pedig arra, hogy országa nem tagja a Népszövetség tanácsának, mely testületnek volt feladata a német lépésre történő válaszadás. A népszövetségi tanács összetételével kapcsolatban pedig Kánya metsző gúnnyal említette azt a francia politikát, amely e grémiumba „olyan világhatalmakat" választatott, mint például Portugália, Uruguay, Panama. „A magyar kormány egyetlen kívánsága — folytatta —, hogy a béke megóvassék, és hogy az arra hivatott hatalmak megtalálják a felmerült viszály megoldásának olyan módját, amely nem zúdít újabb fegyveres összeütközést az amúgy is olyan rendkívül nagy nehézségekkel küzdő Európára." Ε szép szavak, a béke megvédésének óhaja az adott helyzetben a német lépés legalizálásának kedvezett. Ezért a követ nem is volt tőle elragadtatva, és mindenképpen azon volt, hogy világosabb képet nyerjen a hivatalos állásfoglalásról. Ezért feltette a kérdést, hogy mi lesz a magyar álláspont, ha németellenes szankciók megszavazására kerül sor. Kánya erre nem kertelt, hanem azt felelte, ebben az esetben a magyar álláspont ugyanaz lesz, mint az Olaszország elleni szavazás alkalmával volt. Majd a követet Hitler színűtlenné teszi". 283; X 10.925. sz. doboz Η 040646-49.; DIMK I. 71. sz. napi jelentés Kánya és Hassell 1936. III. 24-i megbeszéléséről, DDF II. 1. kötet 523. sz. François-Poncet 1936. III. 28-i jelentése; DIMK I. 76. sz. napi jelentés Kánya és Mackensen 1936. III. 27-i eszmecseréjéről, Κ 63. 1933-20/7-1909. Kánya utasítása Masirevichnek 1933. VII. 11-én; „Hitler . . . március 7-i lépése -olvasható az osztrák politikusok március derekán tett budapesti látogatásáról szóló feljegyzésben - .. . Bécsben rendkívül nagy aggodalmat keltett. Attól tartanak, hogy a következő lépés, ha a németek a mostani válságon szerencsésen átesnek, Ausztria ellen fog irányulni." DIMK I. 62. sz. A római hármas találkozóra ld. még: Kerekes 195-198 Kovács 269 Juhász 168