Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Magyarország külpolitikája a formálódó Berlin-Róma tengely árnyékában 924/V
Pritz Pál: MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJA A FORMÁLÓDÓ BERLIN-RÖMA TENGELY ÁRNYÉKÁBAN Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter 1936 október második felében Berlinben tett látogatásával, a tárgyalásait megpecsételő titkos megállapodással formálisan is lezárult a két fasiszta ország viszálykodásának periódusa. A közeledés látható jelei ugyan már jóval korábban megmutatkoztak — Hitler 1935. május 21-i „békebeszédében" látványos közeledésre utaló gesztust gyakorolt Róma irányában, nyomában mindkét fél több, konfliktust feloldó lépést tett —, mindazonáltal a tengely kikovácsolódásának (egyébként törvényszerű) folyamatát nem kevés ellentendencia lassította. Tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy a magyar külpolitika fő irányvonalát mutassuk be a szóban forgó időszakban. Mondanivalónkat ennek megfelelően az olasz—osztrák—magyar egyezmény formai megszilárdításának, valamint a magyar—német kapcsolatoknak a bemutatására összpontosítjuk.1 * A korabeli — egyébként meglehetősen szoros és szívélyes — magyar—osztrák viszonyt az 1935. január 7-i francia—olasz megegyezés és a nyomában tervezett dunai paktum nem csekély mértékben megterhelte. A május eleji velencei olasz-osztrákmagyar megbeszéléseken Kánya Kálmán magyar külügyminiszter sikerrel fékezi ugyan a dunai paktum tető alá hozására irányuló olasz és osztrák erőfeszítéseket, az osztrák külpolitika azonban — minthogy az ország függetlenségének hatékony védelmi eszközét látta benne — a továbbiakban sem szűnt meg egy valóban hathatós, tehát a kölcsönös 1A Berlin-Róma tengely kialakulásának történetére nélkülözhetetlen Jens Petersen: Hitler-Mussolini. Die Entstehung der Achse Berlin-Rom 1933-1936 c. munkája (Tübingen, 1973.). Manfred Funke nyugatnémet történész 1970-ben megjelent könyvében (Sanktionen und Kanonen. Hitler, Mussolini und der internationale Abessinienkonflikt 1934-1936.) arra az - aligha helytálló -következtetésre jut, hogy az abesszíniai háború nyomán létrejött helyzetnek semmiképpen sem kellett a tengely kialakulásához vezetnie. (177) Ε felfogást helyesen bírálja említett munkájában Petersen (447-448). Az 1933-1938 közötti német külpolitika összetevőit Haris-Adolf Jacobsen tárta fel hatalmas anyagot megmozgató monográfiájában. (Nationalsozialistische Aussenpolitik 1933-1938. Frankfurt am Main-Berlin, 1968.) A korabeli európai diplomáciatörténet számos kérdésköréhez alapvető jelentőségű Ormos Mária: Franciaország és a keleti biztonság 1931-1936. című munkája (Budapest, 1969.). Az ellenforradalmi Magyarország külpolitikájának természetrajzát és eseménytörténetét Juhász Gyula nyújtja 1969-ben, majd átdolgozott és bővített formában 1975-ben megjelentetett, 1979-ben pedig angol nyelven is publikált könyvében (Magyarország külpolitikája 1919-1945.).
