Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Okladnyikov; A. P.; Szoszkin; V. L.: Szibéria szovjet értelmiségének kialakulása: szakaszok és sajátosságok (1917-1941) 861/IV
FOLYÖIRATSZEMLE 861 nák közötti szorosabb összetartozás, elsó'sorban a történelem és a szociológia közötti kapcsolat kialakítását. Nagy figyelmet szentelt a népiskolai tanítóképzés modern átszervezésére is, mindenekeló'tt az életközeli nevelés fontosságára hívta fel kortársai figyelmét. Szükségesnek tartotta, hogy az egységes fó'iskolai rendszerben a műszaki főiskolákat visszacsatolják az egyetemekhez. Arra számított ugyanis, hogy az ott kialakított módszerek, a lényegében a kutatásokra alapozott munka az egyetemi oktatás szemléletében is hasznos változásokat eredményezhet. Elképzelései azonban nem váltak valóra. Az 1928-ban a breslaui és a münsteri egyetemeken végzett kísérletek ugyanis arról győzték meg az illetékeseket, hogy a műszaki tantárgyak bevonása az új egyetemi szervezet kialakításában nem vezetne a kívánt eredményekhez. (A műszaki főiskolák helyzetét végül is a beckeri alapelvekre felépített, de azokat több ponton továbbfejlesztő danzigi professzor, Heinrich Aumund programja alapján szabályozták.) 1919-1925 között Becker felfogásában jelentős változások figyelhetők meg. Mivel a német tudományfejlesztés egységesítésének, a porosz módszerek birodalomszintű alkalmazásának feltételei a nagy koah'ció felbomlását követően megromlottak, a nem állami támogatással működő tudományos testületekkel szemben magatartása megmerevedett, ami elsősorban a kutatás fejlesztésének meghatározása körüli vitákban mutatkozott meg élesen. A porosz kultuszminisztériumban betöltött hivatalátó'. Becker 1932-ben kénytelen megválni. Még ebben az évben megjelenik „Vorschläge fúr eine Vereinfachung der kulturpolitischen Doppelarbeit im Reich-Preussen" c. írása, melyben tapasztalatait és jövőre irányuló javaslatait összegezi. Mivel belátta, hogy az adott körülmények között legfeljebb egy a birodalmi belügyminisztériumon belül működő kulturáüs osztály felállítására gondolhat, azt szorgalmazta, hogy a porosz kultuszminisztert a porosz pénzügyminiszter példájára tárcán kívüli birodalmi miniszterré nevezzék ki. Elképzelésében az a meggyőződés tükröződik, hogy a porosz oktatási minisztérium - az általa kiépített - igazgatási struktúrája, valamint jól képzett személyi állománya révén lényegesen felkészültebb a törvényhozási reformmunkálatok végrehajtására, mint a birodalmi belügyminisztérium. A Haenisch, Boelitz, Grimme és Becker - porosz kultuszminiszterek — által fémjelzett irányvonal azonban a náci hatalomátvétellel befolyását elvesztette. összegezésként Düwell megállapítja, hogy Becker tudománypolitikai elképzeléseiben már a kezdetektől túlzott befolyást kívánt biztosítani az állam számára. A vizsgált koncepció etatista jegyeit az első világháború utáni viszonyok alakulásából vezeti le, melyek - a kultúrpolitikának döntő jelentőséget tulajdonító felfogás értelmében - nagy felelősséget róttak a nemzeti újjászületés és a politikai helyzet konszolidálásának munkájában a kultúrpolitikusokra. E. G. (Historische Zeitschrift 1971. Beiheft 1. 31-74.) A. P. OKLADNYIKOV, V. L. SZOSZKIN: SZIBÉRIA SZOVJET ÉRTELMISÉGÉNEK KIALAKULÁSA: SZAKASZOK ÉS SAJÁTOSSÁGOK (1917-1941) A szovjet értelmiség történeti vizsgálatában az egyik fogyatékosság, hogy az általános tendenciát a központi területek fejlődése alapján rajzolta meg a kutatás. A történeti, földrajzi vagy nemzetiségi sajátosságokkal rendelkező régiók vagy peremek sajátosságait nem építették be a szintézisbe, legfeljebb csak illusztrációként említették meg. Korábban ezt azzal lehetett magyarázni, hogy az egyes köztársaságok, régiók értelmiségének történetéről nem álltak rendelkezésre feldolgozások. Napjainkra azonban számos regionális monográfia készült el a témában, pl. Szibéria értelmiségének történetéről. A szerzők arra tesznek kísérletet, hogy a Szibériára vonatkozó helyi kutatások eredményeit összegezzék, ill. összevessék az országos folyamattal. Előrebocsátják, hogy Szibérián belül a gazdasági-társadalmi fejlettség, ill. a nemzetiségi hovatartozás függvényében számos alrégiót lehet elkülöníteni a szovjet értelmiség fejlődésének előfeltételei szempontjából. A fő tendenciák azonban azt tartják, hogy Szibéria mint egész rendelkezik sajátosságokkal. A cikk a politikai mentalitás szemszögéből vizsgálja a szibériai
