Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pommerin; Reiner: Das Dritte Reich und Lateinamerika. Die Deutsche Politik gegenüber Süd- und Mittel-amerika 1939-1942. (Ism.: Fischer Ferenc) 841/IV

843 TÖRTÉNETI IRODALOM összegezésül, Pommerin az alábbi fő megállapításokat teszi: a Harmadik Birodalom számára Latin-Amerika elsősorban kereskedelmi partnerként jött számításba, mint nyersanyagellátó és iparcikkfelvevő terület. Ezek a német tervek realizálódtak a 30-as években, s a háború utáni német elképzelések is ilyen szerepet szántak neki — szögezi le Pommerin. Hitler s a német gazdasági-politikai vezetés külpolitikai programját elemezve a szerző arra a következtetésre jut, hogy ebben Latin-Amerika mindenképp alárendelt szerepet játszott, és elutasítja azokat a főleg korabeli, de néha még napjainkban is képviselt nézeteket, miszerint Németországnak „komoly" szándékai voltak a háború előtt és alatt a szubkontinenst illetően. Pommerin elsősorban az akkori angolszász sajtó- és rádiópropagandát teszi felelőssé azért - s ebben részben igazat kell adnunk a szerzőnek -, hogy eltúlozta és hamisan állította be a Harmadik Birodalom szándékait, de ő maga is túloz és leegyszerűsít akkor, amikor csak Németország gazdasági törekvéseit domborítja ki, miközben periferikusnak állítja be a német fasizmus ideológiai, politikai céljait. (Ez utóbbi célokra éppen az NDK történészei hívták fel a figyelmet.) A Harmadik Birodalom Latin-Amerika-politikájának egyik meghatározó elemét abban látja, hogy bár Hitler elkerülhetetlennek tartotta a világhatalommá váló Németország és az Egyesült Államok összeütközését, de az összecsapás időpontját már nem saját életében, hanem a következő generációtól várta. A fenti feltételezésekből kiindulva - állítja a szerző - a Latin-Amerikával kapcsolatos politika nem került igazán konkrét kidolgozásra, s ezzel mintegy azt sugallja az olvasónak, hogy a térséget nem fenyegette Németország, s ezzel a fasizmus veszélye. Az irodalomjegyzéket áttanulmányozva szembetűnő, hogy nem találunk sem spanyol nyelvű forrásokat, sem feldolgozásokat. Ebből következik a kötet egyoldalúsága: a német-latin-amerikai kapcsolatokat túlságosan is német megközelítésből vizsgálja. Teljesebb képet kaptunk volna, ha a szerző a „másik felet" is árnyaltabban elemzi. A térség országainak gazdasági-politikai lépéseit, a mozgatórugókat a német diplomáciai jelentésekre alapozta Pommerin. Ennél fogva nem árnyalt, sőt állíthatjuk, sematikus a Latin-Amerikáról adott kép. Túlságosan is homogén közegként kezeli a térséget, alig téve különbséget Közép- és Dél-Amerika s az egyes országok sok szempontból eltérő viszonyai között. Nem derül ki például az sem, hogy a náci Németország mely a dél-amerikai országokra épített elsősorban, s miért éppen Chile és Argentina voltak a német-latin-amerikai kapcsolatok legstabilabb láncszemei. Hiányoljuk azt, hogy egyáltalán nem utal arra, hogy a náci Németország dél-amerikai pozícióinak kiépítésében, azok megtartásában feltétlenül támaszkodott a vilmosi éra alatt megszerzett és a weimari Németország által részben megtartott gazdasági, politikai, katonai befolyásra, pozíciókra. Elfogadhatatlannak, történelmietlennek tartjuk, hogy a német-latin-amerikai kapcsolatok meghatározó elemét túlzottan a diplomáciai események alakulásához köti. Hogy a kötet mégis figyelmet érdemel, az elsősorban annak köszönhető, hogy Pommerin sok, eddig fel nem használt — más kutatók számára eddig hozzáférhetetlen — az NSZK archívumaiból származó forrást dolgozott fel. A kötet a tárgyalt korszakról eddig kialakult képet - a fent említett hiányosságok miatt - lényegében nem változtatta meg, egyes részkérdésekben azonban éppen az ismeretlen archív anyagokra támaszkodva, új ismereteket is ad. Fischer Ferenc