Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Lipinszkij; L. P.: Sztolüpinszkaja agrainaja reforma v Beloruszszii (Ism.: Gebei Sándor) 833/IV
834 TÖRTÉNETI IRODALOM pol'zovanie ν Roszszii. Moszkva, 1922), I. V. Cserniisev (Agrarniij voprosz ν Roszszii, Kurszk, 1927.), P. N. Efremov (Sztolüpinszkaja agrarnaja politika Moszkva, 1941.), Sz. M. Dubrovszkij (Sztolüpinszkaja zemel'naja reforma. Moszkva, 1963.), A. Ja. Avreh (Sztolüpin i Tret'ja duma. Moszkva, 1968.), Sz. M. Szidel'nikov (Agrarnaja reforma Sztolüpina. Moszkva, 1973.) foglalkozott. Lipinszkij könyvének megjelenését és aktualitását az alábbi körülmények indokolják: egyrészt az, hogy a reform oroszországi vizsgálata során Belorussziára vonatkoztatva eddig csak részeredményeket publikáltak, másrészt az, hogy a reformpolitika az orosz birodalom nyugati kormányzóságaiban sajátosan és specifikusan érvényesült, és végül, a burzsoá - elsó'sorban az angol és amerikai -történetírásnak az ország „modernizálásáról", Oroszország nyugati mintára történő' „békés átalakításáról" szóló hamis tételeinek cáfolata. A gondosan szerkesztett, könnyen áttekinthető történeti monográfia első fejezete (A sztolipini agrárreform előfeltételei) a belorusz kormányzóságokban megindult kapitalista fejlődés lényegét tárja fel 1861 és a reform bevezetése közötti periódusban. A kapitalista árutermelés előretörését nemcsak a mennyiségi növekedés, hanem a gazdaságok specializálódása, az új technikai kultúrák elterjedése jelzi. Gyorsan nő a burgonya, a len és a kender vetésterülete, de a belteijes állattenyésztést szolgáló takarmánynövények magvai is a 19. század utolsó negyedében kerülnek először nagyobb mennyiségben a földbe. A biztosabb jövedelmet nyújtó állattenyésztés (vágómarha, sertés) elsősorban a nagybirtokosok és a gazdag parasztok figyelmét kelti fel. A földtulajdon koncentrálódása növeli a lakosság többségét alkotó szegényparasztoknak (5 gyeszjatyina alatti földtulajdonosok) és agrárproletároknak a számát, akik vagy az uradalmakkal és kulákgazdaságokkal létesítenek szerződéses munkaviszonyt, vagy a zömében mezőgazdasági terményeket feldolgozó, kezdetleges technikát alkalmazó üzemekben (tejtermékek, keményítő előállítása, húsfeldolgozás, szeszfőzés) vállalnak munkát, vagy pedig a kormány szerény anyagi támogatásával a birodalom lakatlan vidékein próbálnak egzisztenciát teremteni. Elmélyült a parasztság vagyoni differenciálódása, szociális egyenlőtlensége, fokozódott a pauperizálódott rétegek kizsákmányolása. A reform gyakorlati megvalósítását tárgyalja a szerző a második fejezetben (Az agrárreform bevezetése Belorussziában). Az 1906. március 4-i cári ukáz az új agrárreform közvetlen végrehajtását a kormányzósági és a járási földrendező bizottságokra ruházta. A helyi hatóságoknak kellett megoldani „a falu átszervezését": a föld közös birtoklásának a magántulajdonnal való kiszorítását, a tanyarendszer kialakítását, a telepítések előmozdítását. A kapitalista viszonyok terjesztésében a cári kormány fontos szerepet szánt az ún. Parasztbanknak. A pénzintézet nemcsak a magán-, hanem a kincstári földek értékesítését is végezte, s ezzel az új agrárpolitika megvalósításának egyik legszámottevőbb eszköze lett. Lehetőség nyílott arra, hogy a latifundiumok tulajdonosai földjeik egy részét eladják, a maradékot pedig modernizálják. Ilyen irányú tevékenységükhöz mindennemű technikai és agronómiai támogatást megadott a kormány. Mezőgazdasági terményeket értékesítő társaságokat, gépeket (gabonatisztítók, ekék, cséplőgépek stb.) kölcsönző szervezeteket létesített, bemutató és mintagazdaságokat alapított, kiépítette a szaktanácsadói rendszert. Az új körülmények a falusi burzsoáziának és a középparasztságnak kedveztek, amely tulajdonát megnövelte, míg a szegényparasztság föld utáni vágya továbbra is be nem teljesült álom maradt. Ennek következtében a tanyarendszer kiterjesztése és általánossá tétele nem mehetetett végbe, fgy a parasztkérdést a földnélküliek áttelepítésével (1907-ben 97 133, 1908-ban 102 515 fő költözött el Belorussziából, zömében a mogiljovi és a vityebszki kormányzóságokból), ideiglenes munkaalkalom teremtésével (Poroszország), amerikai kivándorlással (grodnoi kormányzóság) próbálják megoldani. A monográfia harmadik fejezete (A reform gazdasági, társadalmi és politikai következményei) a sztolipini reform eredményeit veszi számba. Pozitívumként említi a szerző, hogy a kapitalista árutermelés az egész mezőgazdaságban tért hódít, egyre több uradalmi birtokon alkalmazzák az új agrotechnológiai és -technikai eljárásokat (vetésforgó, zöld- és műtrágyázás, növénynemesítés, fajtiszta állatok tenyésztése stb.). Rámutat arra is, hogy a mezőgazdasági dolgozók 60-80%-a bérmunkából élő, földnélküli vagy kisparcellás paraszt. L. P. Lipinszkij óva int attól, hogy a kapitalizmus térhódítását akár a belorusz, akár az orosz falvakban túlértékeljük, hiszen — Lenin megállapítása szerint - a 20. század eleji parasztság nem kapitalista, hanem sokkal inkább feudális társadalmi osztályként van jelen. Mivel a cári kormány gazdasági, társadalmi és politikai elképzeléseit a városi és a falusi burzsoázia gyengesége miatt nem tudta valóra váltani, az önkényuralmat felváltó polgári monarchia sem jöhetett létre.
