Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Lipinszkij; L. P.: Sztolüpinszkaja agrainaja reforma v Beloruszszii (Ism.: Gebei Sándor) 833/IV
833 TÖRTÉNETI IRODALOM „Narodnaja Volja" megjelenése, s ekkor adták ki a „Lisztok Narodnoj Voli"-it (Narodnaja Volja Kisújság) „Forradalmi Krónika" alcímmel. A „Lisztok" rövidebb terjedelmű volt, mint a folyóirat. Jellege is eltér azétól — a hangsúlyt nem annyira az elméleti kérdésekre, hanem az aktuális politikai eseményekre helyezi, hangvétele is szatirikusabb. 1880 és 1883 között 6 száma jelent meg, s ezek is helyet kaptak a kötetben. Az első' részben olvashatjuk még a párt egy speciális, munkások számára kiadott folyóiratának - a „Rabocsaja Gazétá"-nak (Munkásújság) - két számát, amelyek 1880 decemberében, illetve 1881 januárjában jelentek meg. A kötet szerkesztó'i arra törekedtek, hogy a lehető legteljesebb képet adják a párt sajtó- és propagandatevékenységéről, s így a rendkívül gazdag gyűjteményben az első részben szereplő folyóiratokon kívül helyet kaptak más jellegű kiadványok is. A második rész három programjellegű dokumentumot tartalmaz. („A párt előkészítő munkája", „A » Narodnaja Volja ν párt munkástagjainak programja", )r A katonai-forradalmi szervezet programja") Kiemelkedik közülük az A. Zseljabov által fogalmazott „A »Narodnaja Volja« párt munkástagjainak programja", amely a legmagasabb szinten, a legtömörebben foglalja össze a pártnak a szocialista átalakulásról, a jövő társadalmáról kialakított nézeteit, felvetve a munkás-paraszt együttműködés szükségességét is. A harmadik részben a legkülönfélébb proklamációk, röplapok kaptak helyet. Ezek között találjuk a Végrehajtó Bizottságnak, az 1881. március 1-én a cár ellen elkövetett merénylet alkalmából „az egész orosz néphez", az „európai társadalomhoz", és a nevezetes, III. Sándorhoz intézett felhívását; több, a bebörtönzött forradalmárok által a Péter Pál-erődből írt levelet. A negyedik rész „Anyagok" címmel közli többek között a párt K. Marxhoz írott levelét, I. A. Grinyevickij, A. D. Mihajlov, Α. I. Barannyikov és J. Bogdanovics végrendeletét. A kötetet áttanulmányozva átfogó képet kapunk arról a szerteágazó, parasztok, munkások, egyetemisták, katonák és értelmiségiek között elméleti és gyakorlati síkon végzett forradalmi tevékenységről, amelyet a „Narodnaja Volja" szervezete folytatott az 1880-as évek Oroszországában. „A »Narodnaja Volja« szociálforradalmár párt irodalma" című dokumentumgyűjtemény nélkülözhetetlen a korszakkal foglalkozó kutató számára, de haszonnal forgathatják a nemzetközi forradalmi mozgalom története iránt érdeklődők is. A lipcsei kiadó szép formátumú, színvonalas, jó nyomdatechnikával készített és mindenekelőtt értékes kiadványt bocsátott az olvasóközönség rendelkezésére. A kötetet átlapozva azonban bizonyos hiányérzetünk lehet. Mindenképpen szükség lett volna ugyanis egy rövid bevezető tanulmányra, vagy akár egy szerkesztői előszóra, amelyben ismertették volna a „Narodnaja Volja" tevékenységét, a folyóirat jelentőségét. Érdekes lett volna arról is olvasni, milyen meggondolások vezették a kiadót, amikor ennek a kötetnek a kiadását elhatározta. Szabó Magdolna L. P. LIPINSZKIJ: SZTOLÜPINSZKAJA AGRARNAJA REFORMA V BELORUSZSZH Minszk, Izdatel'sztvo BGU im. Lenina, 1978. 223 1. A SZTOLIPINI AGRÁRREFORM BELORUSSZIÁBAN Az 1905-7. évi polgári demokratikus forradalom az alapjában még mindig feudális Oroszország gazdasági, társadalmi és politikai átszervezését elodázhatatlanná tette. Utat kellett nyitni a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének, és szélesíteni kellett a cárizmus társadalmi bázisát, hogy az „alulról" jövő forradalmi kezdeményezést megelőzhessék. Ebben a vonatkozásban a sztolipini reform a cárizmus „ellenforradalmaként , lenini szóhasználattal, „agrár-bonapartizmusként" értelmezhető. A szovjet kutatók figyelme már az 1920-as évektől kezdve az agrárkérdés 1917 előtti megoldatlanságára, a falun érvényesülő feudális és kapitalista tendenciák összecsapására, a cárizmus reformkísérleteire irányult. A témakör feldolgozásával többek között P. N. Persin (Ucsasztkovoe zemle-12 Századok 1981/4
