Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 815 A nyugati delegációkat a szovjet javaslat váratlanul érte. Kellő előkészítés hiányában ezért olyan propagandisztikus lépéshez folyamodtak, amely egyrészt a nyilvánosság szimpátiáját kívánta megszerezni, másrészt a megegyezést akadályozni. Dulles február 14-én olyan javaslatot teqesztett be, amely a vitás öt pont korábbi szovjet szövegjavaslatát azzal a feltétellel fogadta el, hogy a szovjet fél lemond a 4. és 33. cikkely módosításáról, továbbá az 1949-ben már egyeztetett paragrafusokat február 18-án írják alá. A javaslatnak csupán propagandisztikus értéke volt, érdemi oldala csekélynek mondható. A berlini konferencián már nem az 1949. évi problémák voltak ténylegesen a napirenden, hanem az, amit Dulles a javaslat beterjesztésének napján elhangzott beszédében a függetlenségről mondott. Az amerikai külügyminiszter értelmezése szerint e fogalom azt tartalmazza, hogy Ausztria a területén belátása szerűit állomásoztat, illetve nem állomásoztat külföldi katonaságot. Dulles tehát — a félreértések elkerülése végett — szükségesnek tartotta felhívni a figyelmet arra, hogy a függetlenség visszanyerése után Ausztria csatlakozhat a NATO-hoz.37 Olyan időre esett ez a beszéd is, amikor a szocialista országok ellen irányuló és az NSZK felfegyverkezését biztosító Európai Védelmi Közösség létrehozása a küszöbön állt. Ausztria részvétele ebben - földrajzi fekvésénél fogva — jelentősen megváltoztathatta volna az európai helyzetet. A nyugati külügyminiszterek beszédét, illetve az USA javaslatának a beterjesztését követően Molotov kért szót. Elégedetten nyugtázta, hogy a tárgyaló felek megváltoztatták azon álláspontjukat, amely évekig akadályozta az államszerződés aláírását, és ennek alapján visszavonta a külügyminiszterhelyettesi összejövetelre tett szovjet javaslatot. Megjegyezte azonban azt is, hqgy szerződéses kötelezettségvállalás ellenére Trieszt státusa módosult, és a Szovjetunió nagyon fontosnak tartja a megkötendő szerződés pontos végrehajtását. Ezért a szovjet fél a 4. és 33. cikkelyek már vázolt módosítására írásos javaslatot nyújtott be. A szovjet javaslatot dr. Figl — Eden és Dulles közreműködésével — február 16-án elutasította. Az osztrák álláspont szerint az Osztrák Államszerződés életbeléptetésétől számított 90 napon belül minden külföldi katonának el kell hagynia az országot. Figl aláhúzta, hogy országa külföldi katonai befolyástól mentes lesz, azonban szerződéses kötelezettséget erre nem hajlandó vállalni. Válaszában Molotov megismételte korábbi érveit, majd a Szovjetunió álláspontjának rugalmasságát bizonyítva a 33. cikkely módosított változatát nyújtotta be, amely szerint a külföldi csapatok állomásoztatását 1955-ben felülvizsgálják. Miután azonban a kérdésben a résztvevők nem tudtak megállapodni, a Szovjetunió azt javasolta, hogy a tárgyalásokat Bécsben, az osztrák kormány bevonásával diplomáciai úton folytassák. Bár a berlini konferencia nem vezetett az államszerződés aláírásához, eredménye mégsem tekinthető negatívnak. A tárgyalások során gyakorlatüag minden fontos nyitott jogi és fogalmazási kérdést lezártak. A még nyitott probléma nem az államszerződés cikkelyeire, hanem Ausztria jövőbeli politikai státusára vonatkozott. A Szovjetunió mindenképpen el kívánta kerülni az ország katonai és politikai bevonását a szocialista országok ellen irányuló tömörülésekbe. Berlini álláspontja világossá tette a három nyugati kormány, valamint Ausztria számára is, hogy e kérdés megoldása nélkül nem várható előrehaladás. A nyugati álláspont viszont arra utalt, hogy a megoldást az államszerződésen kívül kell keresni. 31 SZMCSD 54/67, kelt, 1954. II. 14., SZOD II. kötet, 239.
