Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
816 SZIRTES I. JÁNOS Az előállt helyzet problematikusabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt. Az adott helyzetből a kivezető út megtalálása kétségtelenül gondot okozott. Az útkeresés sürgetését szolgálta az osztrák kormánynak a tárgyaló felekhez intézett 1954. július 22-i jegyzéke, amely Ausztria helyzetének megkönnyítése érdekében nagyköveti megbeszélést javasolt. Az augusztus 12-i szovjet válasz rámutatott arra, hogy a nyitott problémákat meg kell vitatni, és ilyen értelemben támogatta az osztrák javaslatot. A berlini konferencia óta tehát az útkeresés nem hozott eredményt, és hasonló helyzet tükröződött a későbbi diplomáciai lépésekben is.3 8 A holtpontról való kimozdulás első jelentős lépéseként Molotov szovjet külügyminiszternek 1955. február 8-án, a Legfelsőbb Tanács második ülésszakán tartott külpolitikai beszámolója említhető meg. A beszéd Ausztriával foglalkozó részében Molotov az államszerződés aláírását sürgette, és három pontban foglalta össze az ehhez szükséges feltételeket: 1. Mivel az Anschluss veszélye az NSZK remilitarizálása révén ismét fennáll, olyan feltételeket kell biztosítani, amelyek ezt a lehetőséget kizárják. Amennyiben ezek megteremtődnek, nem szükséges a német békeszerződésig várni, és a külföldi csapatok elhagyhatják Ausztriát. 2. Ausztria kötelezze magát, hogy nem lép katonai szövetségbe, és nem engedélyez külföldi katonai támaszpontokat létesíteni az ország területén. A négy hatalom ezt szavatolja. 3. Az államszerződés tárgyalására négyhatalmi konferencia üljön össze. Molotov e beszédében már utalt annak a lehetőségére, hogy a külföldi csapatok kivonása megoldható, február 23-án pedig felvetette a moszkvai osztrák nagykövetnek, hogy a kérdés tisztázására előzetes szovjet-osztrák tárgyalásokra kerülhet sor. Az osztrák fél március 14-én, Moszkvában átadott jegyzékében egyetértett az osztrák függetlenség mindenfajta erősítésében; kinyilvánította, hogy nem kíván katonai tömbökbe belépni, támaszpontokat átengedni, és ebben a témában teendő nyilatkozata formáját véleménycsere tárgyává teszi; továbbá egyetért az öt fél tárgyalásainak szükségességével. A Molotov által vázolt feltételek megvalósításáról Ausztriában intenzív eszmecsere folyt. Ennek lényege Raab kancellár március 20-i nyilatkozata volt, amelyben a kormány feje kifejtette, hogy országa ünnepélyes keretek között hajlandó lemondani a katonai tömbökhöz való csatlakozásról és a külföldi támaszpontok engedélyezéséről. Ez az államszerződésbe is bekerülhet, ha a négy nagyhatalom garantálja az ország területének sérthetetlenségét. A beszéd után négy nappal adták át a szovjet válaszjegyzéket, amely elégedetten nyilatkozott az osztrák álláspontról. Molotov pedig szóban közölte, hogy kormánya szívesen látja Raab kancellárt Moszkvában. Miután március 28-án a bécsi kancellári hivatalban a négy nagyhatalom nagykövete tanácskozást folytatott az osztrák vezetőkkel Raab kancellár moszkvai útjáról, egy nappal később a minisztertanács elfogadta a szovjet meghívást. A három nyugati nagyhatalom április 4-i jegyzékében egyetértett az osztrák kancellár moszkvai útjával, és nagyköveti 38 Az USA 1954. IX. 10-i 218, az osztrák külügyminisztérium 146 937 pol., a moszkvai osztrák nagykövetség 1954. XI. 27-i 3291/54, a moszkvai amerikai nagykövetség 1954. XI. 29-i 423, a szovjet külügyminisztérium 1954. XII. 9-i 70/Ze-An számú jegyzékei, SZOD II. kötet, 295-99, 310, 3.13, 317.
