Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
814 SZIRTES I. JÁNOS 3. A harmadik szakasz: az Osztrák Államszerződés megkötése (1954—1955) A négy nagyhatalom jegyzékváltásának eredményeként a külügyminiszteri konferencia színhelye Berlin, megnyitása pedig 1954. január 25. lett. A konferencia harmadik napirendi pontjának, Ausztria kérdésének a tárgyalására február 12-én került sor. Először dr. Figl osztrák külügyminiszter kapott szót, aki országa egyenrangú bevonását kezdeményezte a szerződés tárgyalásába. A 35. cikkely kapcsán a megváltási összeget készpénz helyett áruszállítással javasolta kiegyenlíteni, és az olajkutak visszaadására tett indítványt.3 5 A nyugati hatalmak egyetértettek az osztrák kezdeményezéssel, és csatlakoztak az angol határozati javaslathoz, amely a nyitott öt cikkely megtárgyalását és az egyezmény aláírását legkésőbb a négyek berlini tárgyalása során indítványozta. A nyugati javaslat célja ismételten az volt, hogy Ausztria szerződés utáni helyzetét a legmesszemenőbben nyitva hagyja, és lehetővé tegye Ausztria bevonását a NATO-ba. Úgy tűnik, hogy az e tervtől való 1953. évi visszalépés csak ideiglenes volt, hiszen Kreisky akkori osztrák külügyi államtitkár a berlini konferenciára emlékezve arról írt, hogy Dulles amerikai külügyminiszterrel folytatott beszélgetése során az USA diplomáciájának vezetője arra hívta fel a figyelmét, miszerint a kis országok számára igen jelentős a nagy szövetségesekhez való tartozás, ezért megfontolandónak tartotta a katonai szövetségesektől való távolmaradás deklarálását.3 6 A nyugati szándék ismeretében a Szovjetunió az európai helyzet kiélezése, az erőviszonyok egyoldalú megváltoztatása ellen lépett fel. Molotov külügyminiszter beszédében rámutatott arra, hogy az Osztrák Államszerződés tárgyalásában azért nincs előrehaladás, mert a nyugati partnerek elzárkóztak Ausztria függetlensége elnyerése utáni sorsának tárgyalásától. A trieszti tapasztalatok tükrében a Szovjetunió biztosítékot kíván arra, hogy Ausztria esetében a szerződés megszegésére ne kerüljön sor. Ezért az államszerződés 4. cikkelyében a katonai tömbhöz való csatlakozás és a külföldi katonák ausztriai állomásozásának a tilalmát; az újabb Anschluss kizárásának a megerősítését; és ennek garanciájaként a négy nagyhatalom csapatainak állomásoztatását a német békeszerződés megkötéséig a 33. cikkelyben kívánta rögzíteni. Molotov azt is kifejtette, hogy a Szovjetunió a német tulajdon áruszállításos megváltását elfogadja, és az államszerződés befejezését három hónapon belül a külügyminiszterhelyettesek által javasolta kidolgoztatni. A szovjet javaslatot Figl, Dulles, Bidault és Eden február 13-i felszólalásaikban visszautasították. Érdemes megjegyezni, hogy csupán Dulles tartotta szükségesnek Trieszt kérdését megemlíteni, és azt is csak azért, hogy az összefüggéseket vitassa. A szovjet külügyminiszter válaszában visszautasította azokat a nyugati vádakat, amelyek szerint országa megakadályozza a szerződés aláírását, javasolta, hogy azonnal döntsenek az osztrák megszállás befejezéséről és a német tulajdon visszaadásáról, továbbá emlékeztetett arra, hogy az USA által a háború befejezése óta létrehozott 100 európai támaszpont káros hatással van Európa biztonságára és más kérdéseire is. 3 5 20 Jahre österreichische Neutralitäts- und Europapolitik, Wien 1976. 64-67. 36 Bruno Kreisky: Die Herausforderung, Wien, 1963. 96-97.
