Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 807 viszont az osztrák szervek megtagadták ennek jogi szankcionálását, és a tulajdonjog megváltozását nem vezették át. Eredménytelen maradt az az osztrák kezdeményezés is, hogy 44 üzemet visszavásárolnának. Ezt a javaslatot mind a négy nagyhatalom elutasította. Közben az álláspontok a hidegháború jegyében kezdtek megmerevedni. A kedvezőtlen előjelek ellenére december 7-én Molotov szovjet külügyminiszter az osztrák kérdést a következő külügyminiszteri ülésszak napirendjébe javasolta, és előkészítésére különbizottság felállítását indítványozta. A négy külügyminiszter ennek alapján december 12-i határozatában a következőket szögezte le: a külügyminiszterek 1947. március 10-én kezdődő összejövetelének napirendjére tűzik az osztrák kérdést, ezért a külügy miniszterhelyettesek 1947. január 14-én, Londonban kezdődő összejövetele a következőket tartsa szem előtt: — a Külügyminiszterek Tanácsa tagjai javaslatainak a figyelembevételével kezdjék el az Ausztria függetlenségét elismerő szerződés kidolgozását; — hallgassák meg a szövetséges és a társult hatalmak közül azokat, akik a kérdésben nyilatkozni óhajtanak; — 1947. február 25-re készítsenek javaslatokat a vázolt kérdésekben.2 3 A londoni bizottság munkájára Ausztria komolyan készült. így például A. Schärf alkancellár elvbarátjának, Blum francia miniszterelnöknek 1947. január 1-én levelet küldött, amelyben 10 pontban részletezte az Osztrák Szocialista Párt véleményét az államszerződésről. A levélnek az volt a célja, hogy a franciák az osztrák elképzeléseket magukévá tegyék. Schärf szerint nem békét, hanem államszerződést kell kötni; az ország korábbi határai maradjanak; Németország nyolcmillió dollár kártérítést fizessen; német tulajdonnak csak azt minősítsék, ami már az Anschluss előtt is az volt, és csak erre vonatkozzon a Potsdami Egyezmény; a nemzeti kisebbségek jogai biztosítva legyenek; és ne Ausztriáról, hanem Ausztriával kössenek szerződést.24 A nem hivatalos francia véleményalkotást befolyásolni kívánó lépés mellett az osztrák kormány 1947. január 15-én 16 pontos állásfoglalást hozott a parlament tudomására, amely a Londonba utazó delegáció irányvonalát jelölte meg. A kormány állásfoglalása a független, 1937. évi határokkal rendelkező országot, a megszállás megszüntetését, a külföldi katonaság visszavonását, a jóvátételekről való lemondást, a Németországgal szembeni pénzügyi követeléseket, és a Potsdami Egyezmény osztrák vonatkozású határozatai értelmezésének a közlését tartalmazta. A január 14. és február 25. között ülésező bizottság már munkája kezdetén eldöntötte, hogy meghallgatja a felszólalni kívánó társult hatalmakat — Jugoszláviát, Lengyelországot, Csehszlovákiát, Ausztráliát, Dél-Afrikát —, és ezek után nyújthatta be Ausztria saját elképzeléseit. A bizottság azt is elhatározta, hogy a kötendő szerződés bevezetőből — amely Ausztria elfoglalását és háborúba való részvételét történelmi tényként, értékelés nélkül rögzíti -, valamint három részből (politikai, gazdasági, katonai) fog állni. Az osztrák delegáció január 29-én 21 pontos emlékiratot nyújtott át a bizottságnak, amelyben Ausztria felszabadított országként való kezelését, az 1937. évi határok elismerését, valamint azt kérte, hogy a német megszállók háborújáért Ausztriát ne vonják J 3 SMAD (46-Ny)74. számú szovjet dokumentum, SZOD I. kötet, 72-73. 1 * Adolf Schärf : Österreichs Erneuerung 1945-1955, Wien 1958, 134-37.
