Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
808 SZIRTES I. JÁNOS felelősségre, és azért jóvátételt se kelljen fizetnie; engedjék meg a hadsereg felállítását; az 1937 után német kézbe került tulajdont adják vissza; Németország hétmilliárd dollárt fizessen a megszállásból eredő károkért; továbbá Ausztria visszaadja a szövetségesek tulajdonát, és egyben a külföldi osztrák tulajdon átadását kéri. Az osztrák külügyminiszter meghallgatására két nappal a memorandum átnyújtása után került sor. Gruber három fontos kérdéscsoporttal foglalkozott: 1. A Moszkvai Memorandumot Ausztria kötelezőként fogadta el, azzal a megszorítással, hogy az érintett időszakban Ausztria mint ország nem létezett. 2. A Potsdami Egyezménynek a német tulajdonra vonatkozó megállapítását fenntartásokkal fogadta. 3. A jugoszláv (2600 km2 terület, 11,6 milliárd dollár jóvátétel) és a csehszlovák (kisebb határkorrekciók) követeléseket visszautasította. A londoni bizottság 29. ülésén egyetértettek abban, hogy Ausztriát 1938-ban elfoglalták, és ennek alapján vett részt Hitler háborújában, ezért bizonyos felelősséget visel. A szövetségesek a Moszkvai Memorandum értelmében önálló, szabad Ausztriát kívánnak. A katonai kérdésekben elvi megállapodás született az osztrák légierőről (90 repülő, 5000 főnyi személyzet), páncélosokról (30 db.) és arról, hogy távirányítású, illetve támadófegyvereket a hadsereg nem kaphat. Nem volt egyetértés a hadsereg létszámát illetően, mivel a francia és a szovjet elképzelés 50 000, az angol és amerikai 55 000 főt javasolt. A gazdasági témáknál ellentét volt a német tulajdon értelmezése körül, mivel a szovjet fél a Potsdami Egyezmény alkalmazását, az angol javaslat pedig annak korlátozását tartalmazta. Az 59 cikkelyre tervezett egyezményből 39-ben elvi egyetértés született - ezek zömét a már megkötött békeszerződésekből vették át —, de még sok fontos kérdés megoldatlan maradt. Az Ausztriáról kötendő megállapodás előkészítésére hivatott bizottság London után Moszkvában is ülésezett, és március 21-én számolt be a Külügyminiszteri Tanácsnak. A tanács Molotov javaslatára, véleménykifejtésre meghívta az osztrák felet is, majd az előkészítő bizottság hatáskörébe utalta a kérdést. A moszkvai konferencia anyagából három kérdés érdemel figyelmet. Az első a jugoszláv területi követelés, amelyet Ausztria kategorikusan, a három nyugati külügyminiszter pedig árnyaltan visszautasított. A szovjet fél az időközben egyharmadára csökkent területi igényeket, valamint az egytizedére mérsékelt jóvátételi követelést (150 millió dollár) jogosnak találta.2 5 A második, a leglényegesebb kérdés a német tulajdonra vonatkozott. Mind a négy delegáció eltérő értelmezést nyújtott be. A szovjet fél a Potsdami Egyezmény talaján állt, a nyugati delegációk pedig az abból eredő jogok jelentős korlátozására törekedtek. A harmadik kérdés — francia és amerikai kezdeményezésre - egy olyan cikkely javaslata volt, amely Ausztria függetlenségét szankcionálná, és egy újabb Anschluss lehetőségét kizárná. A moszkvai konferenciára az a jellemző, hogy az USA itt már a „kemény fellépés" politikájával operált, és ennek alanyául a német tulajdon kérdését szemelte ki. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy a konferencia megnyitása után került sor a Truman-doktrina meghirdetésére, és ez a moszkvai konferencián is tükröződött. Az USA „ ... erőfeszítései arra irányultak, hogy az osztrák kérdést az erő politikájával oldja meg", és így a probléma 15Karl Gruber: Zwischen Befreiung und Freiheit, Wien 1953. 138.
