Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
802 SZIRTES I. JÁNOS Moszkvai Memorandum tartalmával. A különbségek egyrészt abból álltak, hogy az angol tervezet Ausztria és szomszédai egyesülését már rögzítette, másrészt a háborúban való részvételből adódó felelősséget enyhébben fogalmazta meg.1 2 Amerikai részről az október 9-én átadott válasz egyetért az angol tervezettel, azonban a szomszédaival való egyesülésre vonatkozó részt a szovjet álláspont ismeretében elhagyni javasolta. Az angolok által elfogadott amerikai módosítás egyébként más tartalmi változást nem foglalt magában. Az események ezen pontján érdemes egy pillanatra megállni. Az Államszerződés tárgyalási anyagában, valamint a vele kapcsolatos irodalomban nem ritkák az olyan megállapítások, illetve célzások, amelyek szerint a Szovjetunió azért fogalmazta meg az Ausztria felelősségével foglalkozó bekezdést, hogy jogcíme legyen a jóvátételre. A történelmi valóság azonban az, hogy ez a bekezdés angol eredetű, és azt célozta, hogy fellendítse az osztrák ellenállási mozgalmat. Ennek a célnak az érdekében került a felelősség végleges — a javaslatnál szigorúbb — megfogalmazására sor, ugyanis az osztrák katonák háborúban való részvétele a Szovjetuniónak okozta a legnagyobb károkat, így a szovjet fél által javasolt keményebb megfogalmazás is arra célzott, hogy erősítse az angolok szándékát. A Szovjetunió ilyen irányú erőfeszítése ezen túl abban is megnyilvánult, hogy - egyetlen nagyhatalomként - támogatta az osztrák emigránsokat. A három nagyhatalom külügyminisztereinek 1943. október 18-án Moszkvában kezdődő konferenciáján Ausztria nem szerepelt külön napirendi pontként. A téma a német kérdés kapcsán, a 7 Β (b) napirendi pont utolsó kérdéseként, október 25-én került szóba, és a külügyminiszterek az amerikai javítással ellátott angol tervezetet vita nélkül a szerkesztő bizottság hatáskörébe utalták. A bizottság, majd később a külügyminiszterek néhány kisebb módosítást hajtottak végre a tervezeten. A legfontosabb közülük az volt, hogy az angolok által a felelősséget vállalóként említett osztrák nép helyébe Ausztria került. A Moszkvai Memorandum azt is konkrétan megfogalmazta, hogy a hitleri Németország oldalán viselt háborúért az országnak vállalnia kell a következményeket. A végleges szöveg Németország és Ausztria kapcsolatának megfogalmazását a javaslatban szereplő „unió"-ról „annexió"-ra változtatta, és a szövetségesek célját nemcsak az ország felszabadításában, hanem újraalakításában is megjelölte. Az utóbbi azért érdemel figyelmet, mert ez az alapja Ausztria Németországtól, sőt a felszabadított csatlósországoktól is eltérő kezelésének. Ugyanis Ausztria az Anschlusszal nemzetközi jogilag és közigazgatásilag is megszűnt létezni, így nem lehetett úgy kezelni, mint például Olaszországot. Sem egyezmény, sem pedig békeszerződés nélkül új kezdetről nem lehetett szó, hiszen osztrák exilkormány - mint például a csehszlovák - sem létezett. A megoldást a későbbiek során a megállapodás egy különleges formájában, az államszerződésben találták meg. A Moszkvai Memorandum által jelzett szövetséges álláspontot összefoglalva megállapítható, hogy a három nagyhatalom Ausztria-politikája a következő közös vonásokat viselte: a) a problémát a német kérdés vetületeként kezelték; b) Ausztria önálló létezését célul tűzték ki; 12 Foreign Relations of the Unites Staates (a továbbiakban FRUS) 1943, 1. kötet, 515.
