Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 803 c) Ausztriát a fasiszta Németország áldozatának tekintették; d) Ausztria háborúban viselt felelősségét az osztrák ellenállási mozgalom tükrében kívánták értékelni. Az eddig a nyilvánosságra hozott, illetve hozzáférhető angol és amerikai levéltári anyagok alapján a Moszkvai Memorandum után Ausztria kérdése 1944. június 8-án, a State Department háború utáni helyzetet vizsgáló bizottságában került ismét napirendre. A megbeszélésről készült emlékirat — a Moszkvai Memorandum alapján — Ausztria és Németország különválasztásából indult ki. A dokumentum szerint Ausztria két okból jelent nemzetközi politikai veszélyt: egyrészt azért, mert gazdaságilag és politikailag instabil, vagyis — az amerikai érvelés szerint — az első Osztrák Köztársaság fő problémája is az életképesség volt; másrészt pedig az országot a nagyhatalmak saját érdekeik szempontjából próbálják majd kihasználni, és ennek ellensúlyozására a függetlenség nem zárhatja ki a szomszédokkal kötendő szoros gazdasági együttműködést, sőt a politikai föderációt sem. A második ok vizsgálatakor nyilvánvalóvá válik, hogy Churchill a Duna menti Szovjetunió-ellenes államszövetség megteremtésének a lehetőségét nem akarta kizárni. Figyelemre méltó az amerikai elképzelésben az ország határainak a kérdése. Az említett dokumentum - egy megszorítással - az 1937. évi határokból indul ki. Eszerint Ausztria életképességének biztosítása érdekében a dél-tiroli Bozen tartományt vissza kellene csatolni hozzá. Ez az amerikai nézet arra utal, hogy a State Department nem bízott teljesen az angol elképzelés megvalósíthatóságában, ezért az osztrák életképesség növelése érdekében területi növekedést is lehetségesnek tartott. Az emlékirat érdekessége, hogy második fejezete az 1920. évi osztrák alkotmány 1929. évi módosított változatának az életbeléptetését, a legkorábbi időpontban megvalósítható önálló helyi közigazgatást, ideiglenes nemzetgyűlést és kormányt, valamint a politikai helyzet normalizálása érdekében a mielőbbi nemzetgyűlési választásokat javasolta. Az Ausztriába bevonuló szovjet hadsereg a második fejezet szerint javasolt formában kezdte meg a politikai élet normalizálását, a nyugati hatalmak azonban ezeket a lépéseket is ellenezték. Az angol kormány 1944. december 14-i, Európai Tanácskozó Bizottság (EAC) elé terjesztett memoranduma pedig szintén az amerikai elképzeléshez hasonló ütemtervet vázolt fel,1 3 és a szovjet hadsereg az ide vonatkozó megállapodás értelmében járt el, a két nyugati nagyhatalom azonban a hidegháború előjeleinek a szellemében nem volt hajlandó elismerni a túlnyomó többségben polgári politikusokból álló, Renner vezette ideiglenes kormányt. (A Szovjetunió egyébként az április 24-én átadott jegyzékben tájékoztatta szövetségeseit a Renner-kormány megalakításának lehetőségeiről, és arra ellenvélemény nem érkezett.14 ) A Renner-kormány el nem ismerése egyébként a vázoltakon túl azért is furcsán hatott, mert a Moszkvai Memorandum szellemében a szovjet kormány 1945. április 9-én felhívást intézett az osztrák lakossághoz, amelyben - egyebek között - hangsúlyozta: „A szovjet kormánynak nem áll szándékában bármilyen osztrák terület megszerzése vagy az ország társadalmi és szociális struktúrájának megváltoztatása. A szovjet kormány a 13 A két dokumentumot lásd FRUS 1944. 1. kötet, 437-49 és 478-83. 14 Szbornyük osznovnüch dokumentov SZSZSZR, SZSA, Anglüü is Francüü ο Ávsztrüü, Szovjet Külügyminisztérium, Moszkva, 1955. I. kötet, 27-28. (a továbbiakban SZOD) 10*
