Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Szirtes I. János: Az osztrák államszerződés története 799/IV
AZ OSZTRÁK ÁLLAMSZERZŐDÉS TÖRTÉNETE 801 szerepet játszott, ami szükségessé teszi létrejötte körülményeinek a felvázolását. A Memorandum története ugyanis azt bizonyítja, hogy a nyugati irodalomban a Szovjetunió ellen felhozott és a propagandájukban nem ritkán hangoztatott érv, miszerint az Ausztria felelősségére való utalást a Szovjetunió azért erőltette, hogy később jóvátételt követelhessen,7 nem felel meg a történelmi tényeknek. A Moszkvai Memorandum szövegének eredete angol elképzelésekre vezethető vissza. Churchill angol miniszterelnök ugyanis attól tartott, hogy a háború után a szovjet befolyás jelentősen növekedni fog, és ezt eleve ellensúlyozni kívánta, üyen elképzeléseinek egyik tényezője Ausztria volt, amelynek jövőjét 1942. december 13-án Edenhez intézett levelében a következő módon képzelte el: „Nagyon érdekelt vagyok Ausztriában, és remélem, hogy Bécs egyszer egy nagy dunai konföderáció fővárosa lesz."8 Churchill tehát a szovjet befolyás ellensúlyozására egy nagy közép-európai föderációt kívánt létrehozni. Mivel ebben az időben az amerikai vezetés abból indult ki, hogy Ausztria kommunista országgá válik, és az USA ennek megakadályozására nem kívánt háborút folytatni,9 Washington aktivitása abban merült ki, hogy az angol javaslatokon bizonyos módosítást hajtott végre. Angol részről Ausztria jövőjét Churchill 1943 tavaszán hozta szóba Washingtonban. Az esetről beszámoló Nicolson leírja: a zártkörű ebéden Churchill azt fejtegette az amerikai politikusoknak, hogy Bécs egy dunai föderáció fővárosa lehetne.1 0 A Roosevelttel folytatott tárgyalásairól visszatérve a Foreign Office azt a megbízatást kapta, hogy dolgozza ki Ausztria lehetséges jövőjét. Az angol külügyminisztérium irattári anyagai szerint az Ausztria jövője című emlékirat 1943. április 4-én készült el, és négy lehetséges megoldást tartalmazott: 1. Ausztria és Németország állami egységét. 2. Ausztria részvételét egy délnémet konföderációban. 3. Az önálló Ausztria létrehozását. 4. Ausztria bevonását egy közép- vagy kelet-európai konföderációba.1 1 A külügyminisztériumban a negyedik megoldást tartották a legjobbnak, és — feltételezhetően — már ebben az időben puhatolódzó megbeszéléseket folytattak a Szovjetunió képviselőivel, ugyanis Mnlotov külügyminiszter a moszkvai angol nagykövetnek június 7-én átadott jegyzéke elhatárolta magát a konföderáció gondolatától. Ennek ellenére az angol minisztertanács június 16-án a negyedik megoldást fogadta el, és a Foreign Office megbízást kapott egy olyan Ausztria-nyilatkozat kidolgozására, amelyet az USA, Anglia és a Szovjetunió közösen adnának ki. Az angol munkálatok a nyáron befejeződtek és 1943. augusztus 28-án a washingtoni angol követ a State Departmentben átnyújtotta a nyilatkozattervezetet. Az angol elképzelés - két lényeges eltérést leszámítva - nagy vonalakban megegyezett a későbbi 7Ilyen értelemben például William L. Stearman: Die Sowjetunion und Österreich 1945-1955, Bonn-Wien-Zürich, 1962. 14. 8 Winston Churchill: The Second World War, 4. kötet, London, 1964. 810. 9 Roosewelt USA elnök ilyen értelemben nyilatkozott négyszemközti beszélgetése során F. Spellman bíborosnak, New-York püspökének. Ld. R. J. Gannon: The Cardinal Spellmann Story, Garden City, Ν. Y. 1962, 223-224. I "Harold Nicolson: Diaries and Letters, 2. kötet: The War Years, London, 1967, 237. II Ld. Public Record Office, London, F. O. 371. 10 Századok 1981/4
