Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Palló Gábor: Szilárd Béla tudományos életrajza 770/IV
794 PALLÓ GÁBOR igazolja Haissinsky, a laboratórium jogutódjának 1958 utáni igazgatója, amikor a laboratórium történetét feldolgozó tanulmányában ezt írja: „egyetlen publikációra szánt kézirat sem hagyhatta el a laboratóriumot anélkül, hogy Mme Curie előzetesen ne látta és ne értékelte volna".92 Curie asszonynak már csak azért is olvasniá kellett Szilárd cikkeit, mert a Le Radium egyik szerkesztője volt, és Szilárd nagyobbrészt itt publikálta a laboratóriumban elért eredményeit. Van azonban közvetlen bizonyíték is. Az, hogy Mme Curie klasszikus művében, a „Traité de Radioactivité"-ben hivatkozik Szilárd két munkájára. Közülük az egyikben az α-sugarak hatótávolságát adja meg új módszerrel, a másikban az uránium X csapadékos reakcióival foglalkozik.9 3 Aligha hivatkozott volna rájuk Mme Curie, ha nem tartotta volna pontos, megbízható, értékes munkáknak. Hogy Szilárd eredményei a laboratórium történetében maradandó értéket jelentenek, az is bizonyítja, hogy Haissinsky sok helyeri idézi őket említett tanulmányában. Ránk maradt levelezése arra utal, hogy a francia tudományos életben főleg elektrométerei révén tehetett szert személyes kapcsolatokra. Példa erre Maurice de Broglie 1913-ban kelt kézírásos levele, melyben felkéri, mutassa be elektrométerét a Société Française de Physique-ben, mert, mint írja, „sok fizikus kíváncsi a műszerre". Több levél maradt ránk Jean Becquereltől és Paul Becquereltől, a dinasztia tudományos tradícióinak folytatóitól, akik érdeklődtek Szilárd elektrométerei és villámhárítója iránt, és valószínűleg egy időben más területeken is együttműködtek vele. Jean Becquerellel kimondottan baráti viszonyban lehettek; legalábbis levelei hangneme erre enged következtetni. Mindössze egy névjegykártyán szereplő gratuláció bizonyítja, hogy kapcsolatban volt Edouard Branly akadémikussal is, de a tényen kívül semmit sem sikerült megtudnunk.94 Már említettük, hogy személyesen is ismerte Henri Poincarét, ő mutatta be Szilárd 1906-ban, Magyarországon készített dolgozatát az Akadémián. Sajnos, nem sikerült kideríteni, honnan származott kapcsolatuk, de hogy fennmaradt az ösztöndíj után is, bizonyítják Szilárd Ilosvay Lajoshoz írt levelei. Ezekből, egyebek között, kitűnik közvetítő szerepe Poincaré magyarországi kitüntetése ügyében, és hogy mennyi bonyodalom előzte meg a La Science et l'Hypothèse megjelenését magyarul. Párizsi tartózkodása idején megszerezte a szerző személyes támogatását, aki azt is javasolta, bízzák meg Szilárdot másik könyve, a La Valeur de la Science fordításával, amire végülis nem került sor.9 5 Spanyolországban is megbecsülést szerzett magának. Ezt jelzi állása, és a fogadtatás, amelyben az igazgató, Munoz del Castillo részesítette az intézet bulletinjében. Igaz, ez még franciaországi eredményeinek és főleg a Mme Curie környezetében dolgozott kutatónak szólt.96 A Barcelonában 1917-ben tartott előadássorozata után viszont már ottani 92 M. Haissinsky: Vklád laboratorii Kjuri ν nauku ο jádre. Ucsényije ο radioaktivnosztyi. Isztorijá i szovremennosztyi. Nauka. Moszkva. 1973. 85. ' 3 L. M. Curie: Traité de Radioactivité. Paris. 1910. II. köt. 220, 295. - hivatkozik Szilárd 38. és 72. Íj .-ben idézett cikkeire. 9 4 Az idézett dokumentumok megtalálhatók Szilárd Béla hagyatékában. B ME Központi Könyvtár. - Megjegyzem, hogy Jean Becquerel neve eló'fordul a Természettudományi Közlönyben is. Zemplén Gyó'ző ismertette egyik előadását. Jean Becquerel: Ojabb felfogásunk az anyag szerkezetéről. TTK. 1911.657-672. '5 Vö. Szilárd Béla levelezése Ilosvay Lajossal. MTA Kézirattár. Mo. 5287/202-226. 1. 1905. III. 6.-án és 1909.1. 29.-én kelt levelek. - a hivatkozott cikk idézve 10. j.-ben. '6 José Munoz del Castillo: El doctor Szilárd en el Instituto de Radioactividad. Boletin del Instituto de Radioactividad. IX; 1917. jan. 5-6.
