Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Palló Gábor: Szilárd Béla tudományos életrajza 770/IV
SZILÁRD BÉLA TUDOMÁNYOS ÉLETRAJZA 787 1907-ben megjelent cikke: „Az elemek átalakulásáról." Ebben már a bomlási sorok is szerepelnek, de rajtuk túlmenő általános következtetések nem.6 5 Hasonló a helyzet többi magyarul megjelent ismeretterjesztő cikkével, melyek értéke, hogy számos fontos tényt közöltek, és jelentősen gazdagították a hazai irodalmat e tárgykörben. A radioaktív anyagokra vonatkozó ismereteit 1913-ban megjelent összefoglaló munkája alapján lehet legjobban jellemezni.6 6 Ebben a tanulmányban részletesen ismerteti a radioaktív anyagok legfőbb ásványait, ezek előfordulását, fontosabb adatait, majd az egyes anyagok tulajdonságait veszi sorra. A következő elemekről ír: uránium, tórium, rádium, polonium, radioólom, aktinium, ionium, mezotórium, radiotórium, urán X, tórium X; ír az emanációkról, és megemlíti, hogy van még néhány nagyon rövid életű, kevéssé tanulmányozott elem. 1913-ban tehát még önálló kémiai elemnek tekinti a később izotópoknak minősült anyagokat, de néhány esetben feltűnik neki a nagyfokú hasonlóság. Tudja, ez alapvető probléma: már a rádium előállításakor is nagy nehézséget jelentett a báriumtól történő elválasztás. Van olyan megállapítása is, amely szerint a radioólom „nem más, mint Ra D,E,F", ami ugyan nem pontos, de tartalmazza a sejtést, hogy a különböző elemek a későbbiekben esetleg azonosnak fognak bizonyulni. Megérti az ionium elméleti jelentőségét: „az ioniumban a rádium direkt anyaelemét kell látnunk" — úja, s valóban, a rádium az ioniumon keresztül illeszkedik az urániumból induló bomlási sorba. Más kérdés, hogy később kiderült, az ionium nem önálló elem, csak a tórium egyik izotópja. Tisztában van azzal, milyen nehéz elhelyezni a periódusos rendszerben a radioaktív elemeket. Úgy véli, „nagyon nem tiszta elemeknek a valódi osztályozására nincs egzakt alap", az anyagok további tanulmányozására van szükség, ha végleges elrendezést akarunk. Az elméletet illető bizonytalanságai a korszak állapotát tükrözik: még nem tudni, melyek azok az anyagok, melyeket kémiailag azonosnak kell majd tekinteni, még nincs egységes vélemény a tudósok között az azonosság és különbözőség lényegét illetően sem, éppen hogy körvonalazódtak a fontosabb problémák, csak a kutatások legfőbb irányai látszanak. Szilárd igen széles körű tájékozottsággal rendelkezett a tényekre vonatkozóan, különösen, ha ezek kapcsolatban voltak a felhasználással. Érdeklődve figyelte a radioaktív anyagok újabb lelőhelyeiről szóló beszámolókat. Foglalkoztatta, milyen formában találhatók aktív anyagok a levegőben és a vizekben. Az idevonatkozó elképzelésekről és mérési adatokról egyaránt pontos ismeretei voltak. Fantáziáját erősen foglalkoztatta, hogyan keletkeztek a radioaktív ásványok, ásványvizek, ezzel kapcsolatban geokémiai nézeteket mérlegelt, még kolloidikai munkáiban is foglalkozott velük.6 7 6 5 Szilárd B.: Az elemek átalakulásáról. TTK. 1907. 450. füzet. 6 6B. Szilárd: Das Vorkommen und die chemischen Eigenschaften der radioaktiven Elemente. Handbuch der Radium- Biologie und -Therapie einschliesslich der anderen radioaktiven Elemente. Herausgeben von Paul Lazarus. Berlin. 1913. (A Radioaktive Elemente c. fejezet.) "Szilárd Β.: A rádium kutatása forrásvizekben. Gy. Közi. 1906. 228, 248. - A rádium érczeiró'l. TTK. 1909. 484. füz. - Az ásványvizek meg a levegő' radioaktivitásáról. Gyógyászat. 1909. 120-121; 266-268; 581-582. - Az önsugárzó anyagokat tartalmazó ásványvizek eredete aGautierféle elmélet megvilágításában. M. Chem. Ft. 1911. 1-3. füzet. 9*
