Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Palló Gábor: Szilárd Béla tudományos életrajza 770/IV
788 PALLÓ GÁBOR A biológiai alkalmazások iránti érdeklődéséről már volt szó. A radioaktív anyagok gyógyászati jelentőségét mindig kiemelte, ismertető cikkeiben nem mulasztotta el megemlíteni a lehetséges orvosi felhasználást. Egyik tanulmányában felsorolja, milyen betegségek ellen használhatók legjobban a különféle aktivitású anyagok.6 8 összefoglalóan megállapíthatjuk: Szilárd ismeretei a radioaktív anyagok kémiájáról korszerűek és gyakorlatiasak voltak, széles körű tényanyagon alapultak. Hogy mindezzel komoly nemzetközi megbecsülést vívott ki, az is bizonyílja, hogy a részletesebben vizsgált 1913-as összefoglalója egy nemzetközi vállalkozás keretében megírt bécsi kiadású kézikönyvben (,Handbuch der Radium-Biologie und -Therapie einschliesslich der anderen Radioaktiven Elemente") jelent meg, mely az egyik első átfogó feldolgozás volt a témakörben. A szerzők között több jelentős személyiség is szerepel: a Becquerel fivérek, Laborde, O. Hahn, és Szilárdon kívül még egy magyar: Plesch János Berlinből. Külön ki kell emelni, hogy Szilárd szakmai műveltségét a magyarországi ismeretterjesztésben is hasznosította: igyekezett a legújabb tudományos eseményekről a hazai közönségnek is beszámolni. 2. Önálló kutatások Az említettekhez hasonló vonások jellemzik Szilárd önállóan végzett kutatómunkáját. Célja főleg a radioaktív anyagokra vonatkozó tapasztalati ismeretek bővítése volt. A tényekre helyezi a hangsúlyt 1907-ben, Curie-laboratóriumi időszakában írt vitacikkében is, amikor szembeszáll Lanciennel, aki kísérletei alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a radioaktivitás nem atomos tulajdonság. Szilárd ugyancsak experimentális úton bizonyította be, vitapartnere nem mért kellő körültekintéssel, Mme Curie doktori tézisei helytállóak.69 A radioólomról 1908-ban írt cikke szintén a tapasztalati adatokat gyarapította.7 0 A rádium D,E,F megtalálható a radioólomban, szögezi le, de kémiai tulajdonságaikat csak akkor tanulmányozhatjuk, ha egyenként kinyerjük őket az ólomból. Felismerte: „a rádium D annyira hasonlít kémiailag az ólomhoz, hogy nagyon nehéz koncentrálni." Azt ugyan nem tudta, hogy azonosak, de nagyon közel jut a felfedezéshez. Ugyanebben a cikkben írja, nagyon sok kísérletet kellett végeznie, hogy feltárja az említett anyagok kémiai tulajdonságait, s ennek során tapasztalta, milyen módszertani nehézségeket okoz, hogy „az összehasonlító eszközök gyakran térnek el a különféle szerzőknél". (Lehetséges, hogy éppen ez a tapasztalat indította el feltalálói pályáján? ) Az aktinium és az ionium kémiai tulajdonságait tanulmányozza,71 majd ennél lényegesen részletesebben a vas hatását az uránium X leválasztásakor.7 2 6 "Szilárd B.: Az emberi szervezet sugárzásjelenségei. TTK. 1906. pótfüzet. - A radioaktív gyógyszerekről. Gy. Ért. 1906. 12-13. sz. 69 B. Szilárd: Sur la radioactivité du molibdate l'uranyle. CR. 144. 1907. 480-481. 70β. Szilárd: Étude sur le radioplomb. CR. 1908. jan. 20. Le Radium. 1908. jan. 12. 11 B. Szilárd: Sur l'actinium et l'ionium. Le Radium. 1909. 80-82. 12 B. Szilárd: Sur une nouvelle méthode de séparation de l'uranium X et sur l'activité relative de ce corps. CR. 149. 1909. 113-115.
