Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV
A KOMINTERN ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A HÚSZAS ÉVEKBEN 757 arról, helyes-e kijelenteni, hogy támogatni kell az elmaradott népek, országok polgári demokratikus mozgalmát? Ezzel kapcsolatban a bizottság arra az egyhangú következtetésre jutott, hogy „polgári demokratikus forradalom helyett nemzeti forradalomról" kell beszélni, mert „minden nemzeti mozgalom csak a polgári demokratikus mozgalom lehet", miután a lakosság zöme az elmaradott országokban parasztokból áll. Márpedig „utópia volna azt hinni - mondotta Lenin a bizottság munkájáról szóló jelentésében —, hogy a proletár pártok .. . képesek lesznek kommunista taktikát és kommunista politikát folytatni ezekben az elmaradott országokban, ha nem lesznek bizonyos kapcsolatban a parasztmozgalommal, ha nem fogják ezt a mozgalmat valóban támogatni".8 Az előzőkhöz azonban hozzá kell tennünk, hogy Lenin — mintegy magát helyesbítve - a nemzeti forradalomról mondottakat azzal egészítette ki, hogy ott helyes nemzeti forradalomról beszélni, ahol nem az imperialista burzsoáziával együttműködő polgárság kerekedett felül, hanem valóban antiimperialista forradalom van. Talán mondanunk sem kell, hogy napjainkban, amikor sok egykor gyarmati országban éles harc folyik a következetesen imperialistaellenes és az imperialistabarát erők között, mennyire fontos megkülönböztetni, hogy egy országban imperialistaellenes nemzeti forradalom van-e, vagy pedig olyan nemzeti mozgalom, amelyben a burzsoázia az imperialistákra támaszkodva harcol a forradalmi mozgalmak ellen. A nemzeti és gyarmati kérdésről szóló határozatból különösen a 3. és 4. pontban mondottak hatottak erősen a Komintern nemzetiségpolitikai koncepciójának alakulására. A 3. pont megállapítja, hogy a világháborút mindkét oldalon a népek felszabadításának és a nemzeti önrendelkezési jog érvényesítésének frázisaival leplezve folytatták, viszont mind a Breszt-Litovszk-i és bukaresti, mind a versailles-i békeszerződések megmutatták, hogy „a győztes burzsoázia mennyire ceremóniák nélkül határozza meg a nemzeti határokat, saját gazdasági előnyének megfelelően. A burzsoázia számára a nemzeti határok is a kereskedelem tárgyává változtak". A határozat a továbbiakban aláhúzza, hogy a mesterségesen szétszakított nemzetek egyesítése megfelel a proletariátus érdekeinek, de az igazi nemzeti szabadságot és egységet csak forradalmi harc és a burzsoázia legyőzése útján lehet elérni. Ε gondolatmenet folytatásaként a tézisek 4. pontja kimondja, hogy „a Komintern nemzeti és gyarmati politikájának tengelyébe valamennyi nemzet és ország proletárjainak és dolgozó tömegeinek egymáshoz való közeledését kell állítani" ugyanis „csak ez a közeledés biztosítja a kapitalizmus feletti győzelmet, amely nélkül lehetetlen a nemzeti elnyomás és az egyenlőtlenség megszüntetése". A dolgozók egymáshoz való közeledésének, a nemzetiségi kérdés megoldásának történelmi útjaként a tézisek 7. pontja világosan utal arra, hogy a föderáció célszerűsége mint átmeneti forma a különböző nemzetek dolgozóinak teljes egységéhez, a gyakorlatban már megmutatkozott. így — többek között — az Oroszországi Szocialista Föderatív Szovjet Köztársaságon belül azoknak a nemzetiségeknek irányában, amelyeknek azelőtt nem volt sem állami létük, sem autonómiájuk.9 'LÖM 41. kötet, Lm. 230. ο. 9KoMMyHHCTHHecKHft MHTepHauHOHan β AOKyMCHTax. I. m. 126-127. A nemzeti és gyarmati kérdésről szóló határozat fenti álláspontjának hatása a húszas években és a harmincas évek elején a KMP nemzetiségpolitikájában is világosan felismerhető. Egyrészt abban az alapvető nemzetiségpolitikai
