Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV
758 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ A Komintern II. kongresszusa tárgyalásain, téziseiben nem fordított külön figyelmet a nemzetiségekre, illetőleg nemzeti kisebbségekre. A vitában azonban hárman a kisebbségek problémáit is felvetették. Mindhárom felszólaló lényegében a zsidó kisebbségeket tartotta szem előtt. Frumkina (Bund) a nemzeti kisebbségekről szólva javasolta, hogy ezek területen kívüli nemzeti jogait vegyék figyelembe. Felszólalása azok ellen irányult „akik Lengyelországban és Ukrajnában idegeneknek tekintik az exterritoriális nemzeti kisebbségeket, és a többségi nemzet abszolút jogát ismerik el az adott területre". Frumkina nyilvánvalóan a lakosság viszonylag kis százalékát kitevő zsidó szórvány lakosságot tartotta szem előtt, s ezek exterritoriális nemzetiségi jogait, illetve az ezért folytatott harc szükségességét akarta elismertetni a kongresszussal. Ε javaslat benyújtása eleve reménytelen volt, hiszen a bolsevik párt szemben állt a nemzetiségek exterritoriális jogainak elismerésével, s a kongresszus küldötteinek döntő többsége — amint az a vitából is kitűnt — egyetértett a bolsevik párt nemzeti koncepciójával. Merezsin az OK/b/P zsidó szekcióinak központi irodája részéről javaslatot terjesztett be, hogy a nemzeti és gyarmati kérdés téziseibe, a 3. pont után vegyenek be egy pontot a kisebbségi kérdésről. Ebben - Merezsin szerint — le kellett volna szögezni, hogy a lengyelországi és fehéroroszországi kispolgári rezsimek alatt bevezetett perszonális autonómia csak súlyosbította az ott élő kisebbségek helyzetét. Javasolta ezenkívül, hogy a Komintern kongresszusa ítélje el a pogromokat. Kon Eber (a Polaej-cion nevű palesztinai szocialista párt küldötte) azt javasolta, hogy a Komintern támogassa azokat a társadalmi szervezeteket, amelyek megkönnyítik a nemzeti kisebbségek dolgozó tömegeinek kulturális, szociális és gazdasági szükségleteik kielégítését.10 A kongresszus nem reagált a három javaslatra, s amint a dokumentumokból kitűnik, nem óhajtott külön foglalkozni a kisebbségi kérdéssel. A nemzeti és gyarmati kérdésben kialakított Komintern-politika alapelveiről szólva nem mulaszthatjuk el, hogy ne emlékezzünk meg röviden arról, hogy Lenin milyen óriási jelentőséget tulajdonított a nemzeti felszabadító mozgalmaknak az imperialistaellenes harcban a szocialista forradalom szempontjából. Nem sokkal a Komintern II. kongresszusa után, Lenin beszédet mondott az OK/b/P moszkvai szervezetének aktívaülésén. Ezen helyeslőleg beszélt a Komintern által a keleti népek számára kiadott jelszóról, amely úgy hangzott, hogy: „Világ proie táljai és elnyomott népek, egyesüljetek!" Kijelentette: „Mi most valóban nemcsak a világ proletárjainak képviselőiként, hanem az elnyomott népek képviselőiként is fellépünk."11 A keleti népek kommunista szervezeteinek ·!. kongresszusán — 1919 novemberében - Lenin különösen élesen hangsúlyozta az elnyomás elleni nemzeti mozgalmaknak a jelszóban, amely „Trianon forradalmi összetörését" valamint „a magyar nép forradalmi önrendelkező' jogát" hirdette. Felismerhető másrészt a pártnak abban a törekvésében, hogy - megegyezve a szomszédos államok kommunista pártjával - együttesen adják ki a dunai államok föderációjának jelszavát. Ld. erről bővebben Kővágó László: ,A magyar kommunista párt nemzetiségpolitikája a Tanácsköztársaság megdöntésétől a felszabadulásig," a Párttörténeti Közlemények 1977. évi 2. számában (77-102. o.). 10 Βτοροϋ KOHrpecc KoMHHTepHa. I.m. 139-141, 145-148,149-150. 11 LÖM 42. kötet, Kossuth Könyvkiadó 1974. 68. o.
