Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Kővágó László: A Komintern és a nemzetiségi kérdés a húszas években 754/IV

756 KŐVÁGÓ LÁSZLÓ táinak a gyarmatokon folytatott üzelmeit, nem szavakkal, hanem tettekkel támogatni minden gyarmati szabadságmozgalmat, követelni saját hazai imperialistáinak elűzését ezekről a gyarmatokról, saját országa munkásainak szívébe igazi testvéri érzéseket oltani a gyarmatok népessége és az elnyomott nemzetiségek (orosz eredetiben így van, a magyar fordításban — helytelenül — nemzet áll, — K. L. megj.) iránt, és rendszeres agitációt kifejteni saját országának hadseregében a gyarmati népek mindenfajta elnyomása ellen."5 A Komintern dokumentumaiból vett idézetek helyes értelmezéséhez két megjegyzés , kívánkozik. Az első: e dokumentumok a nemzetiség összefoglaló megjelölést alkalmazzák megkülönböztetésül, amikor nem nemzetekről, vagy nemcsak nemzetekről van szó. Ε gyűjtő megjelölés vonatkozhat kisebbségi sorban élő nemzetiségekre, vagy nemzetekre és nemzetiségekre egyaránt. Amikor tehát elnyomott nemzetiségekről van szó, a mondandókat általában a kisebbségi sorban élő népekre, népcsoportokra is vonatkoztatnunk kell. A második megjegyzés: amikor nemzeti és gyarmati kérdésről szóló dokumentumok gyarmatokról szólnak, ez a megjelölés nem okvetlenül jelent a gyarmattartó országhoz viszonyítva más kontinensen elterülő birtokot. A gyűjtő megjelölés gyakran nemcsak tényleges gyarmatot, hanem egyes országok területéhez közvetlenül csatolt, abba bekebelezett más nemzetiségű területeket is jelöl (pl. a királyi Jugoszláviához csatolt Macedóniát). A nemzeti és gyarmati kérdésről szóló határozat legáltalánosabb mondanivalója kétségkívül az volt, hogy a nemzeti és gyarmati felszabadító mozgalmak az imperializmus és a szocializmus közötti ellentmondásnak, a következő időszak alapvető ellentmondásának talaján folynak. A népek, az államok kölcsönös viszonyát alapvetően ez a harc határozza meg. „Ha ezt szem elől tévesztjük — mondotta Lenin a nemzeti és gyarmati kérdéssel foglalkozó bizottság jelentésében —, akkor egyetlen nemzeti vagy gyarmati kérdést sem tudunk majd helyesen felvetni, még ha a világ legtávolabbi zugáról volna is szó. Mind a civilizált, mind pedig az elmaradott országok kommunista pártjai csak ebből a szempontból kiindulva képesek helyesen felvetni és megoldani a politikai kérdéseket."6 Nyilvánvaló, hogy a későbbiek folyamán a nemzeti vagy gyarmati kérdésben - de a nemzetiségi kérdésben is — elfoglalt Komintern állásfoglalások megértéséhez mindenekelőtt ez a gondolat adja meg a kulcsot, azaz, a Komintern az egyes konkrétan felmerülő nemzetiségi problémákkal kapcsolatban mindenekelőtt aszerint foglalt állást, hogy azok mennyire segítik elő, vagy mennyire hátráltatják az imperializmus ellen, a szocialista forradalomért vívott nemzetközi harcot. Lenin maga a nemzeti és gyarmati kérdésről szóló tézisekkel kapcsolatban első helyen szólt arról, s a tézisek legfontosabb, alapvető eszméjének nevezte, hogy azok hangsúlyozzák az elnyomott és elnyomó népek közti különbséget. Hangsúlyozták a Kominternnek, a kommunista pártoknak azt a kötelezettségét, hogy minden módon segítsék az elnyomott népek és nemzetek antiimperialista, forradalmi felszabadító harcát.7 A nemzetiségi kérdésre vonatkozó álláspontot kutatva fel kell figyelnünk arra, hogy a II. kongresszusnak a nemzeti és gyarmati kérdéssel foglalkozó bizottságában vita folyt 5 LÖM 41. kötet, 198. o.; az orosz nyelvű szöveget ld. ΒτοροΒ KOHrpecc. I.m. 502. 'LÖM 41. kötet. I.m. 230. A nemzeti és gyarmati kérdéssel foglalkozó bizottság jelentése. 7 fcÖM 41. kötet, I. m. 229. o.