Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
A MOHÁCSI CSATA ËS ELŐZMÉNYEI 69 borúspártinak mutatkozott, minden békés megoldással egyre inkább szemben állott. Ezért tehát meg kell vizsgálnunk a béke és a háború feltételeit, de foglalkoznunk kell azzal is, hogy amikor létrejött a háború, mit tett a magyar vezetés ennek sikeres lezárása érdekében. Rövid reflexiónk nem ad lehetőséget a teljes kettős kérdéscsoport kimerítő taglalására, amelyet Perjés 465 oldalon végzett el, mi csak egyes kérdéseket kívánunk jobban megvilágítani. Fegyverszünet vagy harc? Függetlenül attól, hogy maradt-e fenn adat a törökök átvonulási engedélykéréséről, azaz a „szultáni ajánlatról", ez nem teljesen valószínűtlen. Vissza kell itt mennünk Mátyás korába. Feltűnő, hogy a törökök betörései a két gazdag osztrák tartományba, Stájerországba és Karintiába, a 15. század utolsó harmadában alig másfél évtizedig tartottak. Évről évre rettenetes pusztításokat vittek ott végbe. Az osztrák uralkodó osztály elmulasztotta a védelmet, úgyhogy a parasztok kénytelenek voltak önvédelemhez nyúlni. Erődítéseket, ún. „táborokat" emeltek, ami uraik számára is veszedelmessé vált.1 4 A különös az, hogy a törökök csak a Dráva, sőt Grazba a Mura völgyén át juthattak el, azaz széles, sűrűn lakott és várakkal ellátott magyarországi területen keresztül. Vannak ugyan elszórt adataink itt elkövetett rablásaikra is, s arra, hogy olykor a magyarok is megtámadták őket, mégis általában szinte háborítatlanul, nagy kárt nem okozva tértek haza.15 Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy III. Frigyes császár már 1474-ben azzal vádolta Mátyást, hogy a támadások az ő tudtával és engedelmével történnek. Ha ezt így túlzás is elfogadnunk, valami hallgatólagos egyetértésnek kellett lennie, hiszen elképzelhetetlen, hogy épp Mátyás hagyta volna a törököt bántatlanul átvonulni országán.16 1 4 Székely György: A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig, Századok (a továbbiakban: Sz.) 86 (1952) 119. - Stájerország: Ferdinand Tremel: Land an der Grenze. Eine Geschichte der Steiermark. Graz, 1966. 110-112. - Karintia: Wilhelm Neumann: Die Türkeneinfälle nach Kärnten. Südost-Forschungen 14 (1955) 84-109. Bebizonyítja, hogy török támadások csak öt ízben érték Karintiát: 1473-ban, 1476-ban, 1478-ban 1480-ban és 1483-ban. Uo. 98. - A „táborokra": Herwig Ebner: Die steirischen Tabore. Anzeiger der phil.-hist. Klasse der öst. Akad. der Wissenschaften (1954) 292-309. 1 5 Török betörésekre Szlavóniában adatok: J. Stipisic-M. Samsalovié: Isprave u arhivu Jugoslavenske Akademije, Zbornik Historijskog Institute Jugoslavenske Akademije 3 (1960) 2789. sz. (1474), 2974, sz. (1482), 2989. sz. (1483), uo. 4 (1961) 3213. sz. (1483-as eseményre vonatkozik.) uo. 3 (1960) 3007. sz. (1484) eleje, valószínűleg 1483-ra vonatkozik.) 3031. sz. (1475-re vonatkozik valószínűleg.) — Törökök foglyul ejtése betörés alkalmával: uo. 2945. sz. (1479-re vonatkozik). - Betörő' törökök megölése: Dl. 34226. (1479.) — Török betörés miatt kastély építés: S tip iSié- Èamsalovié i. m. Zbornik 3 (1960) 2839. sz. (1477.) stb. Ezek az adatok nem hasonlíthatók össze az ausztriai pusztításokkal, vagy akár az 1474-es nagyváradi betöréssel. 16 „quodque ipse rex Turcos ipsos, Christiani nominis immanissimos hostes, libere cum exercitu per regnum Hungáriáé proficisci permittendo ad terras dominiaque nostra direxit, ad graue dampnum et iacturam terrarum et subditorum nostrorum ac totius reip. Christianae . . ." Stephanus Katona: História critica regum Hungáriáé, XV. k. Colotzae 1792, 682. - Mátyás egy 1480 táján kelt és a szultánhoz intézett leveléből kiderül, hogy létezett ilyen megállapodás: a császár ellen támadó törökök megfogadták, hogy Magyarországon átvonulva nem okoznak kárt. Mátyás király levelei. Külügyi osztály. II. köt. Bp. 1895. 388-390.
