Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
68 KUBINYI ANDRÁS daloméhoz igazítja, egyébként önállóságát, valamint állami és területi egységét megtarthatja. Ez volt a »szulejmáni ajánlat« lényege. Ha Szulejmán koncepcióját megvalósíthatja, akkor az oszmán birodalom elkerülhette volna a magyarországi költséges, nagy emberáldozatokkal járó és végső soron eredménytelen háborúit, melyek döntően hozzájárultak a birodalom hanyatlásához. Magyarország részéről az »ajánlat« elfogadása rövid távon feltétlenül előnyös lett volna, mert véget ért volna az ország erejét kimerítő háború, ugyanakkor megmarad az ország állami és területi egysége is. Mindez János király politikájának helyességét igazolja ... De talán hosszú távon is jobb lett volna Szulejmán ajánlatának elfogadása." Utána felveti a felelősség kérdését Mohács nemzedékével szemben, de megállapítja, hogy elmarasztalásuk „éppoly történelmietlen lenne, mint az, amikor a mohácsi csatavesztés miatt ítélték el Mohács nemzedékét. Be kell látnunk, hogy a két nagyhatalom közé ékelt Magyarországnak el kellett buknia".8 A békeajánlat - Perjés szerint - két ízben hangzott el Szulejmán részéről: 1520-ban és 1524-ben, és magába foglalta a török Magyarországon keresztüli átvonulása engedélyezésének követelését is.9 Miért nem fogadták el a magyarok ezt az „előnyös" „ajánlatot"? Idézzük Perjést: „A döntésben elsősorban reálpolitikai megfontolások játszhattak közre. Mindenekelőtt felmerülhetett a kérdés: mi a biztosíték arra nézve, hogy a beengedett török hadak ki is mennek az országból? Másodszor: egy ilyen tettel Magyarország nemcsak hogy elveszíti a Nyugat támogatását, de még ellenségeket is szerez magának, különösen a Habsburgokban, akik számára bármilyen magyar—török együttműködés halálos veszedelmet jelentett." Végül lélektani és eszmei mozzanatokra is hivatkozik.1 0 Ennek ellenére: „Szulejmán békét ajánlott, s ezt nem lett volna szabad visszautasítani. Az az igazság ugyanis, hogy a legrosszabb béke is jobb a biztos vereséggel végződő és a nemzet létét veszélyeztető háborúnál."11 Nos, ez tényleg igaz, csakhogy ezt az a hadtörténész írja, aki korábbi tanulmányában és ebben a könyvében Tomori kitűnő haditervét véli Mohácsnál felismerni, és azt szuggerálja ezzel olvasóinak, hogy a mohácsi csatát majdnem megnyerték a magyarok. A csata elvesztése tulajdonképp csak egy véletlen, 10—15 perces időveszteségen múlt.1 2 Ilyenformán két egymással ellentétben álló kérdéscsoporton alapul Perjés tézise. Először a „szulejmáni ajánlat" problematikájával a Zápolyai János-féle törökbarát, Habsburg-ellenes politikának helyességét akarja igazolni, másodszor — annak ellenére, hogy nem fogadta el az ajánlatot - a Mohács előtti magyar államvezetés és uralkodó osztály felelősségét a katasztrófáért kívánja tagadni. Nem csupán a csata esetleges megnyerésére gondolok, hanem a munkában számos helyen található, mind politikai, mind pedig katonai szempontból elismerő megjegyzésekre, amellyel az államvezetést és az uralkodó osztályt illeti.1 3 Alapjában véve — tekintve ezeket és más ellentmondásokat — feleslegesnek tűnik erre a tudományosnak nem mondható népszerűsítő könyvre egy szakfolyóirat hasábjain reflektálni. A kérdés azonban mégis bonyolultabb. A Jagelló-kori források ismerői előtt nyilvánvaló, hogy a magyar vezetés a Mohácsot megelőző évtizedben általában há-'Uo. 277-279. 'Uo. 135-186. 10 Uo. 168-169. "Uo. 180-181. "Perjés, 1976,464. - Vő., 1979,415-419. 13 Pl. uo. 105-121.
