Századok – 1981
Zimányi Vera: Bethlen Gábor fejedelem gazdaságpolitikája 703/IV
710 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA megalázza. De Bethlen Gábor evvel az álnok hamissággal élvén, más embereknek egész országszerte igen nagy kárt tud szerezni, magának pedig hatalmas nagy kincset gyűjte. Nékem süle oda harmadfél ezer forintom, midőn eszembe vőm magamat."1 1 Bethlen Gábor rendeletére a nagybányai pénzveréseknél egyrészt csökkentették a pénzek súlyát azáltal, hogy egy márka ezüstötvözetből a korábban megszabottnál több darabot vertek. így pl. 1620-ban 2.4, 1621-ben 2.18, 1622-ben 1.64, 1623-ban 1.53, 1624-ben pedig 1.45 gramm átlagsúlyú ún. „széles garasokat" készítettek. Másrészt pedig a pénz finomságát, azaz ezüsttartalmát is csökkentették. Mindezen túlmenően egy bizonyos Balthasar Zwirner nevű brünni pénzverőmester 1622—23-ban Oppeln és Ratibor hercegségekben hamis pénzeket is vert a részére; ezek voltak a fejedelem legrosszabb pénzei. A jgénzrontás nem te rjedt ki az ar an yforint ra és a nagyobb ezüstpénzekre, a tallérra, így ezekneTc az érteke a rossz pénzekéhez képest nagyon magasra emelkedett.1 2 Bár a Hans de Witte-féle konzorcium beszüntette működését, az osztrák-cseh— morva-lengyel—magyar területeken mégis tovább keringtek a különféle rossz pénzek, teljes káosszal fenyegetve és megkeserítve a kisemberek mindennapi életét. A jelenséget nem lehetett egyetlen országon belül megszüntetni, hiszen az egyoldalúan vert jó pénzeket azonnal felvásárolták volna: a rossz pénz mindig kiszorítja a jót. Az 1624—25-ös évekre a rossz pénzek megléte vált a legégetőbb gazdasági kérdéssé. De csak közös megoldás segíthetett. Jellemző Bethlen Gábor egész tevékenységére, hogy nem gondolkozott, és főleg nem cselekedett merev, előre leszögezett elméletek szerint, hanem a felmerülő lehetőségeket megragadva, mindig az éppen adott — rendszerint nagyon súlyos — problémákat igyekezett a tőle telhető legjobb módon megoldani. A kor zilált, lázas, ellentmondásokkal terhes valóságából következett, hogy a választott megoldási módok néha egymással ellentétesek voltak. így pl. Bethlen alapjában véve biztos, rendezett gazdasági viszonyokat szeretett volna látni maga körül. Ezért még 1620-ban, amikor a felkelt cseh rendek kel szövetségre lépett, az egyezség 10-ik pontjaként kikötötte, hogy közös, jó pénzt hozza nak be. Atörténelem azonban más sorsot szánt a cseh rendeknek. Amikor így fordult a kocka, "és a környező országokban először kisebb mértékben, majd a konzorciu m-felállítása után óriási arányokban rontották a pénzt, Bethlen is egyre rosszabb pénzek et kezdett veretni. A szélesebb összefüggés eket tekintve azt kell mondanunk, hogy ez részéről az adott körülmények között helyes gazdasági döntés v olt, mivel országától úgysem lehetett volna távoltartani a rossz pénzeket, viszont komoly nyereségtől esett volna el, amelyre pedig a hadjáratokhoz nagy szüksége volt. .. Amint azonban reális lehetőséget látott rá, ő maga kezdeményez te, hogy a környező országokkal egyidejűleg vezessék be a jó pénzek verését. 16 25 elejéry_elküldte Bornemissza Lászlót Ferdinándhoz azzal aj avaslattal, hogy a pénzügyi zavarok megszüntetésére mind ErdélybenT~mind "Magyarországon és a császár birodalmában egy ligára, egyenlő értékben és jó pünzt verjenek. Egyik levelében még nagy ellenfelét, Pázmány Pétert is felkérte, hogy jáijon közbe*a terv sikerének az érdekében. Mivel úgy látszik, hogy Ferdinánd az országgyűlésig nem akart ez ügyben intézkedni, Bethlen 1625 nyarán újra megsürgette a kérdést. 1625. december 12-i levelében, amelyet Kassavárosához intézett, 11 Nagy Szabó Ferenc Memorialeja. Erdélyi Történelmi Adatok I. 141. o. 12 Huszár L.: Bethlen Gábor pénzei. Kolozsvár, 1945.
