Századok – 1981
Zimányi Vera: Bethlen Gábor fejedelem gazdaságpolitikája 703/IV
709 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA volna az országba még akkor is, ha Bethlen maga nem veretett volna saját rossz pénzeket, sőt, akkor azok még nagyobb mértékben bekerültek volna Magyarország és Erdély vérkeringésébe, a külkereskedelem és a csapatok mozgása révén, anélkül azonban, hogy a fejedelemnek haszna lett volna belőle. Bethlen Gábor nem mondott le erről a haszonról, amelyből azonban szomszédainál csak sokkal szerényebb m ért ékben mer ített. Csehországban, mint mondottuk, a levert cseh nemesség kifosztására használták fel a pénzrontást.1 0 Az 1620. november 8-án Fehérhegynél aratott győzelem után már néhány héttel császári proklamáció intézkedett arról, hogy valamennyi rebellisnek a birtokát el kell kobozni az uralkodó javára. A felállított speciális bizottság 905 uradalmat, 220 házat és 41 szőlőt konfiskált, ezeknek az értékét mintegy 30 mi llió forintra becsült e, noha azok ténylegesen 90-100 millió forintot értek. A győztes katolikus nemesség és az udvar emberei páratlan lehetőséget láttak a rengeteg birtoknak a megszerzésére. De még az irreálisan alacsony becsértéket képviselő 30 millió forintnak az előteremtése is szinte megoldhatatlan problémát jelentett. A győztesek mindazonáltal mégis megoldották a kérdést. Jól átgondolt és megszervezett együttműködés - hogy ne mondjam, bűnszövetkezet — jött létre, amelynek eredményeként a császár 1622. január 17-én Karl von Liechtensteint korlátlan hatalmú kormányzóvá, január 18-án Albrecht von Wallensteint Csehország katonai főparancsnokává, ugyancsak január 18-án pedig a holland Hans de Wittét egy pénzverő konzorcium vezetőjévé nevezte ki. Ez az utóbbi társaság - amelynek 11, esetleg 15, nagyrészt magát megnevezni nem kívánó tagja volt —, kizárólagos jogot nyert arra, hogy Csehország, Morvaország és Alsó-Ausztria részére pénzt verjen. Évi 6 millió forintot tartoztak fizetni a Habsburg-uralkodónak, amellyel az megszabadult adósságaitól. Működésük arányaira jellemző, hogy míg a szervezet fennállását megelőző 14 hónap alatt csaknem 51 000 márka ezüstből készítettek pénzt, addig a konzorcium működésének egyetlen éve alatt tizenegyszer annyi pénzt vertek, ugyanakkor114 —1 15 -ére csökkentették a pénz ezüsttartalmát, és emellett még a pénzek nominális értékét is növelték. A nagymértékű infláció ennek ellenére nem vált ellenőrizhetetlenné; a társaság tagjai tudták, hogy mit csinálnak. Működésük első két hónapja alatt 30 millió forint értékű új pénzt vertek (hol van ez Bethlen szerény mértékű pénzrontásától!), és a későbbiekben is hasonló arányban folytatták tevékenységüket. A konzorcium tagjai elképesztő összegeket nyertek az ügyleten, az uralkodónak adott 6 millió forint többszörösét. Az amúgy is valódi értékének az egyharmadára értékelt elkobzott birtokokat most ezzel a silány inflációs pénzzel vásárolták össze, tényleges értéküknek valójában a 3^4%-áért. Wallenstein, Eggenberg, Liechtenstein, Trautmansdorf így szerezte mesés vagyonát. A szervezet pedig, miután elérte célját, 1623 februárjának a végén beszüntette áldásosnak csak néhány ember számára mondható működését. A Bethlen Gábor által végrehajtott pénzrontás mértéke messze eltörpült ehhez képest. Alattvalói tömegét mégis nagyon rosszul érintették a pénzrontással kapcsolatos intézkedései, amelyeket a krónikaíró Nagy Szabó Ferenc nem is bocsátott meg neki. Mint írja: „Énnekem elég nagy káromra volt ez a nagy csodálatos pénzváltozás. Mert én nem hittem soha el azt, hogy valamely fejedelem maga verette pénzét letegye és magát 1 °A csehországi pénzrontásra és vagyonelkobzásra A. Klima: Inflation in Bohemia in the early stage of the 17th century. (Seventh International Economic History Congress, Edinburgh 1978. Theme B7, Economic Fluctuations and Policy Responses in Pre-Industrial Europe).
