Századok – 1981
Trócsányi Zsolt: Bethlen Gábor hivatalszervezete 698/IV
701 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA kamaraházak építése, a sóvágók kiválasztása és fizetése, vámhelyek áthelyezése vagy új harmincadok létesítése. A korábbinál intenzívebben foglalkozik a pénzforgalom kérdéseivel, nagyobb gondot fordít a Gyulafehérvár alatti marosváradgyai Maros-híd fenntartására. Bővül a kancellária külkereskedelmi intézkedéseinek száma; ezek részben a kiviteli tilalmakkal, részben a fejedelmi monopóliumokkal kapcsolatosak. A hadügyi hatáskörbővülés elsősorban a fejedelmi várak (végvárak és az ország belső területén fekvő várak) építkezése körüli élénkebb tevékenységben mutatkozik: Bethlen a kancellárián át rendel kőműveseket, kőfaragókat és más kézműveseket Várad, Fogaras, Gyulafehérvár, Szamosújvár építkezéséhez, szállíttat oda építőanyagot. De intézkedik a kancellária a végvárak élésellátásáról, a várőrség fizetéséről is. A korábbinál több figyelmet szentel a kormányzat a hadköteles személyek szemléjének. A had- és külügyi tevékenység bővülésének számít az, hogy a kancellária a korábbiaknál sűrűbben utasítja hírszerzésre a határszéli városokat, ill. a végvárak főtisztjeit. Az egyházi ügyekben erősebb hangsúlyt kap a papság jogvédelme (nemcsak a bevett felekezetek papjaié, hanem román papé is), a templom- és parókiaépítkezések ügyei. A kancellária iskolaügyi érdeklődése természetesen elsősorban a felsőfokú oktatási intézmények felé fordul. Az elmondottakból egy rendkívül céltudatos, energikus uralkodó képe rajzolódik ki, aki a valóban központi kérdésekre koncentrál: az államhatalom anyagi bázisainak megerősítésére, az ország külső biztonságának fenntartására, s ezekkel együtt (a fejedelemtől többé-kevésbé erőteljesen függő) ideológiai hatalom erősítésére. Nagyjában és egészében hasonló képet kapunk a központi államapparátusnak a kancelláriától független szakigazgatási szerveinél. Az adóigazgatásnál fennmarad az a korábbi gyakorlat, hogy az adó befizetése egyenesen a fejedelmi kincstárba történik, de Bethlen korában az adójövedelmekről való számvételt is a fejedelmi számvevők végzik, szemben a korábban (különösen 1570 előtt és az 1590-es években) az országgyűlések által meghatározott számvevőkkel. Láthatólag Bethlen korában alakul ki az a gyakorlat, hogy a fejedelem kincstári főtisztje (a fejedelmi jószágok praefectusa) megkapja a kincstári jövedelmek egészének ellenőrzését, meg a tizedbérlet-jövedelmekét is (a főrangú tizedfőarendator mellett ti. ő a tizedvicearendator). Az 1620-as években működő árszabályozási felügyelőség szintén szorosan Bethlen kezében van, élén az ő bizalmi emberei állnak. Utolsónak hagytuk egy felsőbíróság, a fejedelmi tábla ismertetését. A fejedelmi tábla a magyar királyi tábla megfelelője. Felette azonban nincs hétszemélyes tábla; fellebbviteli szerve a fejedelmi tanács mint bíróság. Bizonyos nagy fontosságú perek pedig (nota-perek stb.) az országgyűlés bíráskodása alá tartoznak Erdélyben. A fejedelmi tábla elnöke egyben az országgyűlés elnöke is; magyarországi összehasonlításban rangban kisebb a nádornál, de több a személynöknél. Általában tanácsúri rangja is van. A tisztséget általában főurak vagy vagyonilag hozzájuk közel álló birtokos nemesek töltik be, csak néhány esetben kormányhivatalnoki karrierrel idáig emelkedettek. Bethlen korának egyetlen ismert országgyűlési elnöke is „régi" arisztokrata. A tábla szakbírái, az ítélőmesterek azonban az ő idején is alulról feltört szakemberek. A tábla további bíráiról, az ülnökökről a gyér adatok miatt nehezebb képet alkotnunk; a három ismert személy közé tartozik azonban a marosvásárhelyi polgár és neves török diplomata Borsos Tamás és egy értelmiségi (Vajai János deák). A főállamügyészi (fiscalis directori) tisztség betöltői közül egy (Kassai István) a korszak egyik legnagyobb kormányhivatalnoki karrierjét futva viseli egy ideig ezt a tisztséget, egy (Tholdalagi János) egy középbirtokos-szintről feljebb jutó család
