Századok – 1981
Makkai László: Bethlen és az európai művelődés 673/IV
690 BETHLEN GÁBOR ÉS KORA hogy a hollandi egyetemek is megbízható embereket nevelnek majd számára, annál inkább, mivel kevéssel előbb, 1618-ban a dordrechti zsinat nemcsak a kálvinista ortodoxia, hanem egyben az oránista monarchikus törekvések mellett is hitet tett. Bethlen új kultúrpolitikai tájékozódásának az ideológiai azonosság mellett legalább olyan fontos indoka volt a harmincéves háborúban fordulatot hozó angol és hollandi beavatkozás érlelődése, ami a protestáns koalíció kiszélesítését ígérte. Nem az akkor még rejtett lehetőség, a belső lelki világ felé forduló puritán vallásosság és a természeti külvilág felé forduló természettudomány szövetsége irányította tehát Bethlent a modern európai gondolkozás születési helyei felé, mint később Apáczait, hanem a német egyetemhiány és a politikai érdek. Mégis ő volt az, aki ezzel a modern vüágszemlélet magyarországi befogadása számára utat tört. Ideológiai és politikai állásfoglalásából önként következett az angol és hollandi művelődési kapcsolatok keresése, ezek viszont sohasem jöttek volna létre, ha Bethlen meg nem menti a pusztulástól a közvetítésre akkor egyedül alkalmas magyar protestantizmust. A tervezett egyetemet azonban nem telepíthette Angliából vagy Hollandiából. Heidelberg nagyjai, Scultetus, David Pareus meghaltak, kollégáik Hollandiába távoztak, s az ottani anyagi lehetőségekkel és kulturális környezettel Erdély nem versenyezhetett. Nem volt más lehetőség, mint a német protestantizmus folytatódó nyomorúságait kihasználva, állás nélkül maradt professzoroknak életlehetőséget kínálni. 1628-ban a herborni kálvinista egyetem került anyagi csődbe és politikai veszélybe, professzorait Hollandiába hívták. A nagyszerű Alting el is távozott Groningenbe (ahol később sok magyart is tanított), a szintén híres Johann Heinrich Alsted pedig Leidenbe kapott meghívást, őt azonban Bethlen követének, Böjti Veres Gáspárnak sikerült rábeszélnie, hogy tudós vejével, Johann Heinrich Bisterfelddel és kollégájukkal, Ludwig Philipp Piscatorral együtt a gyulafehérvári iskola egyetemmé szervezését elvállalja. Az erdélyi viszonyokhoz képest rendkívüli áldozatokkal, a hazai tanári fizetéseket ötször-tízszer meghaladó javadalmak juttatásával sikerült hát a kor legmagasabb szellemi színvonalán álló tanári kart toborozni úgy, hogy Bethlen joggal remélhette: „nem lenne utolsóbb a fehérvári schola némely németországbeli scholánál".4 8 Eltekintve attól, hogy a fejedelem már nem érte meg az akadémia megnyitását, s hogy az, elsősorban I. Rákóczi Györgynek az anyagi és szellemi erőket nem Gyulafehérvárra koncentráló, hanem több intézmény közt megosztó iskolapolitikája miatt nem vált Kelet Heidelbergjévé, fel kell vetni a kérdést, mit várt Bethlen, s tudta-e, hogy mit várhat a német professzoroktól? Heidelbergben nevelkedett tanácsadóira hallgatva, nyilván a heidelbergi veretű ortodox kálvinista teológia, az arisztotelészi filozófia, s a szent nyelvek, a héber, a görög, főleg pedig a latin magas színvonalú oktatását, esetleg - bár erről biztos tudásunk nincs - jogi és politikai ismeretek tanítását is. Gondolt-e a nemes ifjakat világi pályára előkészítő külön tanfolyamokra, mint később I. Rákóczi György, nem tudhatjuk, de amennyiben akadémiáját valóban egyetemmé akarta fejleszteni, nem elégedhetett volna meg három professzorral, hiszen a korabeli nyugati egyetemi rangú intézmények legalább hét filozófiai-teológiai tanszékkel, s ezenkívül többnyire külön orvosi és jogi karral is rendelkeztek. Bár bizonyosra vehetjük, hogy utódjánál jóval igényesebb tan-4 "Adattári, i. m. 264-271.
