Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Az üzemtörténetírás kérdései. Elméleti és módszertani tanulmányok (Ism.: Kanyar József) 635/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 637 Üj tartalmi és módszertani mondanivalóval jelentkezett a kötetben Koroknai Ákos, hangsúlyozván a magyarországi tó'kés vállalkozók típusai kapcsán a vállalattörténetek elszemélytelenítése elleni küzdelem fontosságát. Ε vállalkozói életpályák feltérképezése nélkülözhetetlen az üzemtörténetírás számára. A figyelmet - Hanák Péter nyomán — a modern szellemű tőkés vállalkozóra irányította, akinek a tevékenységét - minden esetben - a történeti korszakok folyamatában kell elemezni. Figyelemre méltó újszerűséggel — gazdag bizonyítékokkal - sorakoztatta fel tanulmányában, 14 aspektusból is vizsgálva a vállalkozói típusalkotás hazai szempontjait és érveit. Károlyi Zsigmond is a technikatörténet igényeit kívánta az üzemtörténetírás követelményrendszerében hangsúlyozni. A kitűnő tanulmány előbb az üzem „hármas egységét": azaz komplex voltát elemezte, majd a két tudományág történeti megközelítését vázolta fel a külhoni és a hazai irodalmi eredmények tükrében. Értéke a dolgozatnak a szövegek közötti ábrákon az üzem funkcionális és strukturális modelljéről készült kimutatás. Az üzemtörténetírás korszerű team-módszerét tekintve, faü táblázatra is felrajzolta a szerző az üzemtörténetírás fejlődését az 1930-as évektől kezdődően. Sipos Péter az üzemtörténet és a munkásmozgalom kapcsolatrendszerében szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az üzemtörténészek a munkásmozgalom-történetírás dogmatikus hibáktól megszabadult korszerű szemléletét tekintsék irányadónak a maguk számára. A mozgalom politikai eseménytörténete mellett - minden korszakban - a munkásság történetének a teljes feltárására törekedjenek az üzemtörténetírók. Dömötör Ákos a munkáséletmód-kutatások jelentőségét - az életmód történeti gyökereinek a feltárásával együtt - hangsúlyozva, kívánalomként szögezte le a külhoni kedvező szociográfiai és néprajztudományi törekvések nyomán, hogy empirikus bázison nyugvó kutatásokkal a munkáséletmód és munkáskultúra funkciórendszerének minél alaposabb történeti megismeréséhez is elvezesse e tudomány művelőit. Aügha nélkülözheti az üzemtörténetírás a gazdaságrendező jogszabályok elemző ismeretét -állapította meg Székely Pál közzétett tanulmányában. Ε sokrétű kapcsolatrendszerben - az egymást váltó korszakok idevágó szabályozóit is érintvén - megállapította, hogy nagyon nehéz az üzemtörténetírók e tekintetbeni helyzete, miután légió azoknak a jogszabályoknak a száma - az új gazdasági mechanizmus jogszabályainak a gyűjteménye többek között 700 ilyen gazdaságrendező szabályzatot tartalmaz! -, amelyek a különböző szinteken kodifikálást nyertek. A kötet utolsó tanulmányában Ferber Katalin a mérlegelemzés szerepét vizsgálta a tőkés vállalatok életében, kimutatva az egyes mérlegtételek jelentőségét az üzemi vagyon kialakulásában. Az értékes módszertani tanulságok mintegy modellként is felhasználhatók az üzemtörténeti kutatók részére. A kötet záró fejezetében a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának a működését és kiadványait ismertette Szekeres József, Koroknai Ákos pedig az Üzemtörténeti Füzetekről, valamint az üzemtörténetírók munkáját jelentősen segítő módszertani munkálatokról tett említést, köztük is az országos üzemtörténeti bibliográfiáról, az országos üzemtörténeti forráskatalógusról, a budapesti vállalati topográfiáról és vállalati kataszterről, amelyek egyaránt nagy haszonnal lesznek majd forgathatók a hivatásos és az amatőr üzemtörténetírók számára. A szaktudományág kézikönyvszámba menő.kiadványa - végül is - hasznosabb és logikusabb kronológiai rendbe csoportosíthatta volna a csaknem másfél évtized alatt írt, elmondott és közzétett tanulmányokat. Mindez historiográfiailag is izgalmasabbá tette volna a kötetet. De a tanulmányok tárgyi csoportosításával is egyhelyütt találhatta volna a mondanivalók lényegét, elkerülvén általa a különböző időpontokban írott tanulmányok átfedéseit és újra ismétléseit. Mindazonáltal az egyes tanulmányokból az elvek hasznos összecsendülését olvashatja ki a kötetből bárki is, hisz a szerzők jó része csaknem egybehangzóan utalt az üzemtörténetírás komplex voltára és teamben végezhető metódusára. A kötet legértékesebb tanulmányai végül is azok, amelyek Európába beágyazottan keresték az üzemtörténetírás - összehasonlításokra is alkalmas - paramétereit, illetve, akik más tudományágakhoz viszonyítottan keresték az új tudományág interdiszciplinaritását és művelésének komplex voltát. A függelékként közzétett válogatott üzemtörténeti bibliográfia - Tóth Róbert hasznos munkája - igen jó szolgálatot tesz az új és egyre izmosodó tudományágazat jövendőjének. Különösképpen nagy értéke ennek az üzemtörténeti kalauznak az a körülmény, hogy figyelme nemcsak az alapvető szaklexikonokra és enciklopédiákra, hanem a levéltári segédletekre is kiterjedt. Kanyar József 12 Századok 1981/3
