Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Baranya; Somogy; Tolna és Zala megyék regionális tudományos tanácskozása (Ism.: Szabó Ferenc) 638/III
638 TÖRTÉNETI IRODALOM BARANYA, SOMOGY, TOLNA ÉS ZALA MEGYÉK REGIONÁLIS TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁSA Siófok, 1977. szeptember 14-15. KUTATÁSOK A GAZDASÁGI, A TÁRSADALMI ÉS A KULTURÁLIS ÉLET SZOLGÁLATÁBAN. (Studium Historicum Simighiense L Somogy megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya. Kaposvár, 1978. 253 L, 3 melléklet.) Legalább másfél évtizede már, hogy a szakmai fórumok újra és újra megfogalmazzák hazánkban is a tájtörténeti kutatások szükséges voltát. Mindez szoros összefüggésben történt a helytörténetírás korszerűsítésének gondjaival. A legutóbbi évek idevágó tudományos termését és tanácskozásait áttekintve úgy tűnik, hogy a táji megközelítést igénylő szemlélet bizonyos mértékig valóban polgárjogot nyert, hiszen már számontartásra érdemes gyümölcsei vannak a történetírásban is. Ez annálfogva is örvendetes, mert a táj történetnek jelentősebb hagyományai Magyarországon nincsenek; az előzményeket leginkább a néprajzi, földrajzi, szociográfiai, nyelvészeti kutatások között találhatjuk meg. Aligha tagadható mégis, hogy az eddig ismert tájhistóriai vizsgálatok tartalmi és módszertani aspektusból nagyobb eltéréseket, nagyobb tarkaságot mutatnak az előzetes elképzeléseknél. Ha csak a földrajzi kiterjedést nézzük, akkor is igen változatos a képlet, kis számban vannak országrésznyi területeket átfogó, komplex vagy egyes lényeges kérdésekre kiterjedő kutatások. Valamivel gyakoribbak a több megyét érintő munkálatok, főképpen a Dunántúlon. Folyik néhány kistáji keretű feltárás is, biztató eredményekkel. Az a benyomásunk, hogy a kutatók nemigen hagyták el a helytörténet hagyományos útvonalait a tájtörténet kedvéért, a forráskiaknázás és-elemzés továbbra is településenként vagy megyei keretek szerint folyik elsősorban. Azon túlmenően, hogy a helytörténet és a tájtörténet szerves összefüggést mutat, s bizonyos mértékig egymás részei, szétválasztásuk csak egy értelmes határig történhet meg, azon túl az elkülönítés öncélú lenne, s zavaros eredményt hozna. A tájtörténet körüli módszertani bizonytalanságok a korábbiakhoz képest jócskán megfogytak, de még mindennapos kérdőjelek is maradtak. Ehhez mindenképpen hozzájárult az, hogy a történeti kutatás központi műhelyeinek a kelleténél kevesebb energiájuk jutott táji feltárások szervezésére, a megszokott megyei keretek közé szoruló vidéki erők megmozgatására. Alapvető segítséget adtak az eddigi kibonatkozáshoz a tájtörténet általánosabb kérdéseit kifejtő, különböző ülésszakokon elhangzott vélemények és útmutatások, többek között Benda Kálmán, Hanák Péter, Kanyar József, Pölöskei Ferenc, Ruzsás Lajos és Vörös Károly előadásai. Az intézményes feladatok sorába tartozik ugyanakkor az egységes értelmezést elősegítő, az összecsengő megállapításokat orientáló szándékkal publikáló tevékenység, amely elmaradt a szükséges arányoktól. Tény, hogy a tájtörténettel összefüggésben használt fogalmak ma nem egy esetben lazábbak, elmosódottabbak a kívánatosnál. Elég csak azt megemlítenünk, hogy míg a földrajz vagy a néprajz már jól kidolgozott, egységesen bevezetett fogalmakat használ a táji kutatásban, a történetírás meglehetősen elasztikus értelmezéseket enged meg. (A ,.regionális" szót egyaránt szerepelteti nagytáji és kistáji értelemben, a vonzáskörzet jelzésére stb.) A dél-dunántúli megyék kutatóhelyeinek igen jelentős érdeme, hogy a legtöbbet tették a tájtörténet elvi és módszertani kérdéseinek hazai kimunkálása és gyakorlati megvalósítása érdekében. Jeles alkalom volt 1970 nyarán a Dunántúli Tudományos Intézet és a Déri Múzeum közös tájkutatási konferenciája Debrecenben. Míg az Alföldön vagy Észak-Magyarországon a történeti régiók szerinti kutatásra mindössze néhány elszórt példa akad (a hajdúság vagy a palócság kutatása, a Viharsarok néhány jellemzőjének megállapítása), a Dunántúl déli felében hosszabb idő óta érvényesíteni tudják a regionális szempontokat. Ennek legfontosabb fórumai az 1973 óta kétévenként tartott tudományos tanácskozások (1973: Nagykanizsa, 1975: Szekszárd, 1977: Siófok) a négy megyéből álló régió történeti problémáiról. Ezek az ülésszakok az 1974-ben indult és szintén minden második évben sorra kerülő dunántúli településtörténeti konferenciával váltakozva folytonosan ébren tartják a regionális törekvéseket. A dél-dunántúli tanácskozások eddigi eredményei megalapozó szerepet játszanak a hazai tájtörténeti metodika kialakításában. A régió területe a jelentős eltérések - gazdasági, etnikai, tele-
