Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Az üzemtörténetírás kérdései. Elméleti és módszertani tanulmányok (Ism.: Kanyar József) 635/III
636 TÖRTÉNETI IRODALOM tanulmányírók már valamennyiben az üzemtörténetírás komplex és interdiszciplináris jelentó'ségéró'l -mintegy közös nevezőről - beszéltek, és keresték valamennyien, benne az üzemtörténetnek, a gazdaságtörténettel, a technikatörténettel, a művelődéstörténettel és "a helytörténettel való kapcsolatát. Köss Henrik, Győrben 1979-ben elhangzott, e kötet élén álló előadásában nyomatékkal hangsúlyozta, hogy szocialista társadalmunk egyre bonyolultabb vüágában mind nagyobb lesz napjainkban az üzemtörténetírás eszmei, politikai jelentősége hazánkban, így művelésével nemcsak a munkásmozgalom történetével, hanem a munkásosztály történetével is eleven és elszakíthatatlan kapcsolatot kell kiépítenie. Molnár Béla, a Hazafias Népfront országos titkára az I. Üzemtörténeti Konferencián az üzemtörténetírás mozgalmáról szólva, azt politikai töltésű társadalmi tevékenységnek minősítette. Ugyanezen a konferencián hangzott el alapvető referátumként Incze Miklós írása, amely a társadalomtudományok területén próbálta kijelölni az üzemtörténetírás helyét. S megállapíthatta, hogy a Magyar Történelmi Társulat kebelében 1967-ben életre hívott üzemtörténeti szekció már interdiszciplinárisán, több tudományág eredményét magába foglaló diszciplínaként műveli azt. Felvázolta az üzemtörténetírásnak a helytörténettel, az agrártörténettel, a művelődéstörténettel, a technikatörténettel, a politikatörténettel, a munkásmozgalom-történettel, a néprajztudománnyal és a szociológiával való kapcsolatát, beágyazva azt a nemzeti történetírás folyamatába is. Jelentős tanulmány a kötetben Hanák Péter írása, amely a külhoni üzemtörténetírás eredményeinek az áttekintése után azzal indokolta a hazai hasonló kutatások elmaradását, hogy a múltban a polgári történetírás általában csekély érdeklődést tanúsított a gazdaságtörténet és a munkásosztály története iránt. De a felszabadulás első esztendeiben sem voltak kedvezőbbek az üzemtörténetírás feltételei. S ha mutatkoztak is az üzemtörténetírás különböző műhelyeiben (Pécs, Budapest, Salgótarján stb.) figyelemre méltó eredmények, sajnálatos volt, hogy e szép kezdemények utáni évtizedben sem tudtak beérni az üzemtörténetírás kedvező és kívánatos gyümölcsei, főképp az üzemtörténetírás komplex feldolgozási módszereinek az alkalmazásában maradtunk eléggé hátrányban. Sőt, e műhelyek jelentős munkája nyomán - még sok esetben - sematikus veszedelem is fenyegette a próbálkozásokat, aminek következtében sokszor kerültek azok a bizonytalan vállalkozások perifériájára. A szerző az új évtizedtől várja „a komplex módszerrel építkező üzemtörténetek" egyre értékesebb kiadványait. Kabos Ernő - Hanák Péter mellett - újból áttekintette 1966-ban, a prágai nemzetközi üzemtörténeti konferencián az üzemtörténetírás művelésének nemzetközi és hazai eredményeit. Jenei Károly az üzemtörténetírás tárgyát és levéltári forrásait kutatva sok-sok értékes szempontra hívta fel a kutatók figyelmét. Az üzemtörténetírás primér és nem primér forrásait felsorolva, az utóbbiak között főként a tőkés bankok iratainak a kutatását hangsúlyozta. Sárközi Zoltán metodológiai hangvételű tanulmánya ugyancsak a különféle forráslehetőségek alapján vizsgálja az üzemtörténetírás lehetőségeit. Szekeres József az üzemtörténetírás jelene felé közelítve, figyelemre méltó megállapításokat tett a jelenkor-kutatással összefüggő relációkra, a modern kép- és hangdokumentumok forrásértékeire híva fel a figyelmet. A kézikönyv további tanulmányában a szocialista mezőgazdaság szövetkezeteinek a történeti feldolgozását kutatva Lakatos Ernő előbb a) az alaptevékenységet jelentő gazdálkodás, b) a kiegészítő tevékenység, és végül c) a pénzügyi gazdálkodás kutatástörténeti elveiről írt, mintegy sematikus modellt rajzolva fel az agrárszövetkezetek üzemtörténeti kutatásai számára. Otokar Kana, a kötet egyetlen külföldi szerzője, az üzemtörténetírás olyan területeire vezette az olvasóit, amelyben - időszerűen és egyre fokozottabb hangsúllyal - az üzem táj- és környezetalakító funkciójának a megörökítéséről esik szó. Az ipartörténeti kutatások rendszerint meghaladják egyetlen ember képességeit. így látta ezt Makkai László is, aki a technika- és az ipartörténet kapcsán - az e téren is mutatkozó terminológiai bizonytalanság problematikáját is - igyekezett felvázolni: az ipar manufakturális és gyári-gépi oldalára egyaránt figyelmét fordítván. Az üzem egyik belső tényezőjét a mindennapi technikában látván, felvetette az üzemtörténetíráshoz olyannyira nélkülözhetetlen szerszámkataszter és gépkataszter készítésének a szükségességét. Az üzem másik tényezőjének: a munkaerőnek történetére vonatkozó kutatások terén pedig a pedagógiatörténészek és a társadalomtörténészek összefogását sürgeti. Az előbbiek során M. J. Bowman és C. A. Anderson, az utóbbiak közül pedig Hanák Péter és Hanák Katalin alapvető munkájára hívta fel a figyelmet.
