Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Sándor Pál. A pályakezdő Deák portréjához 522/III
544 SÁNDOR PÁL martyhoz ez idő tájt írott azon másik levelének jellegzetes megállapításait arról, hogy a „normannusok is . .. meghódoltatták az angolszászokat, most mégis Angliában mind ezeknek, mind amazoknak, mind az ottmaradott hadifoglyoknak maradéki egyformán emberek, egyformán polgárok, hasonló jussokat bírnak és egyenlően viselik a közterheket" és hogy az ő legfőbb óhaja, „hogy egykor a valóságos Magyar Nemzet négyszázezerből tizenkét millióra emeltessék",s 7 akkor máris felismerhető a „szabadság és tulajdon", a nemzeti „érdekegyesülés" néhány jellegzetes alkotóelemét tartalmazó deáki gondolatkör politikai formulája, annak szellemi ihletésével és érvrendszerével együtt. A francia felvilágosodás eszmei örökségének az angol liberalizmus polgári jogegyenlőségével összehangolt gondolatairól van itt szó, amelyeket Deák beépíteni törekszik a magyar rendi törvények szellemének világába. Olyan értelmezést kölcsönözve ez utóbbiaknak, amely alkalmassá teszi őket a politikai megújhodás céljaira. Korántsem megdönteni igyekszik a rendi szellem építményének falait, mert „felette hibázik azon hatalmas, ki Nemzetének szellemén fellyül emelkedve mindent egyszerre kívánna eszközlésbe venni" — írja fentebb idézett soraiban. Inkább új pilléreket építget a rendi gondolatvilág és szisztéma roskatag építményébe, melynek fokozatos és felettébb módszeres átigazítója. Számol az „önhaszon" történelmi hatóerejével, mert a rendi értelemben vett önérdek is „sokat földhöz köt és repülni nem enged". S mivel az ezekhez tapadók száma is „felette nagy, befolyásuk is tetemes", nem „kellene a számításból kifelejteni" őket sem.58 Egy rendi gyökérzetű, de megújhodó középnemes típusát megelevenítő, fiatal politikus portréjának vonásai kezdenek kirajzolódni előttünk, aki legalább olyan mértékben számol az előrelépést szükségszerűen követő „elszánt ellenkezés" hatalmának ellenhatásaival, mint amilyen szívós és körültekintő küzdelmet folytat az új eszmék érdekében az ő sajátosan egyedi, de talán egyedül hatásos politikai fegyverével: a törvények erejével Törvényismerete nem a paragrafusok szellemének és betűinek egyszerű tárháza csupán. Elsősorban olyan történeti látásmódon alapuló eszmei-politikai fegyver, amely, mint hangsúlyoztuk, a leginkább közelít — éppen a közjogi vitáktól hangos politikai korszakváltás idején — egy olyan „prókátor nemesség" gondolatvilágához, amely állandóan jogítéletekben gondolkodva vitázik a politika titkos kulisszái mögött éppúgy, mint nyílt színterén.5 9 Az uralkodó magyar politikai gondolkodásmód találkozik össze a deáki politikai módszerrel. Ezt a módszert építi be Deák a rendi világ gondolatkörének falai közé, hogy az „óság" ideáit onnan belülről bontogassa, hántogassa le, az adott helyzettől függően megválasztott és váltogatva alkalmazott argumentálásával. Már az imént is észrevehettük ugyanis a jellegzetes politikai érvelési harcmodort: Deák egyszer a tiltás hiányára, máskor annak meglétére hivatkozva érvel a reformgondolat érdekében. Az előbbire - az adott esetben - akkor, ha a rendi törvények ősi konstrukciója megengedi, az utóbbira, ha az gátolja a reform gondolatának érvényesítési módját. kívánja Javítani". Ezek után nem hisszük, hogy tévedünk, ha az idézett szövegrészből Deák beszédének rögzített szavait olvassuk ki. 5 7 A Vörösmartyhoz 1832. február 24-én írott s már idézett levélből, uo. 5«Uo. 5'„A jogászok annyira elszaporodtak", hogy „prókátor és proletariátus mind inkább majdnem egyértelművé lett, s az ország méltán gúnyoltathatott prókátorok országának" - írta Horváth M. Magyarország történelme, című 1873-ban, Budapesten megjelent művében, 8. kötet 499.
