Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Sándor Pál. A pályakezdő Deák portréjához 522/III
542 SÁNDOR PÁL sággal és belső morális tartással.5 2 Emelkedése a megyei közélet pályáján az évtized fordulóján torpan meg és hanyatlik le 1831—33 között, a korszellem változását jelző időben. Zalában is új igények új hangjai hallatszanak ekkor az országgyűlési követutasításokat előkészítő rendszeres bizottsági munkálatok ülésein. Kivált az országszerte nagy riadalmat keltő 1831. évi parasztfelkelés elfojtását követően, mely egyébként a mozdulatlanságot képviselő, avítt szellemű nemesi politikusok körén kívül, még a változások szükségességét elismerők némelyikénél is meghökkenést és vigyázatos tartózkodást vált ki a társadalmi reformok dolgában, nehogy a nép ezeket a „félelem által kicsikartnak" tekintse.5 3 A távolabb látók viszont éppen a kolera nyomán felkelő parasztmegmozdulás tanulságát levonva sürgetik a jobbágykérdés megoldását, mert miként Széchenyi megjegyzi: „ha a kolera nem nyitja meg némely vak szemét, akkor rossz világot fogunk élni".5 4 A fiatal Deák némi malíciával vegyes egykedvűséggel figyeli az „ijesztő híreket" a felkelés tűzfészkétől távolabbi Zalában, amikor a helybeli és a Vas megyei nemesség körében tapasztalható felborzolt politikai kedélyekről tudósítja Vörösmartyt: „tiszta lélekkel merem mondani" — írja a költőnek —, hogy „sohasem felejtettem el, hogy ők — a jobbágyok — is embertársaim". Ezért jobbágyai „közepében nevet"-i az „ijesztő híreket", és inkább a ragály terjedését gátló vesztegzárak építésének gyakorlati megoldásán fáradozik. Zalában olyan határozat születik, hogy a munkálatokkal kapcsolatos költségeket „egy bizonyos felosztás arányában" a nemesek is viseljék, „kivéve az egész szegényeket". Érdekes és jellemző, miként indokolja Deák ezt a nemesi adómentesség elvét engedőlegesen áthágó határozatot. Egyfelől, a minden írott törvényen kívül és felül álló rousseaui ihletésű természetjog elvének az éppen adott feladathoz igazításával, „mert ezen fizetés nem az írott törvényeken alapul, hanem azon szent és változhatatlan igazságban gyökerezik, melyet a természet minden jobb embernek szívébe oltott, és mely szerint a szenvedő embernek tekintete s a felebaráti szeretet az írott törvények kötelezésén kívül is áldozatot kíván tőlünk . . ." Másfelől, mintegy megvédve és körülbástyázva a gondolatot, hívja segítségül a rendi törvények általa értelmezett szellemét: a tiltás hiányát! Ezért, miután áldozat „nem pedig törvényes kötelesség lévén ezen adózás, a fizetni nem akarót pörrel kényszeríteni nem fogjuk". S így „ezen módot nem tiltja a törvény" — írja.5s Egyazon gondolatnak ilyen, kétféle eredetű és jellegű — a természetjog erkölcsi motiválásának a magyar rendi törvényekkel összekapcsolt, és ez utóbbiaknak az új korszellemhez igazított i2 Ferenczi: i. m. I. 14-19., 67-71., A róla szóló, a kormányzat szempontjainak megfelelő' titkosrendőri jelentésre 1830-ból, ld. az „Ablegati Comitatuum 1830" című jellemzést a III. számú iratkötegben, Haus-, Hof- und Staatsarchiv Kabinettsarchiv, Kaiser Franz-Akten 146. számú karton. Arról, hogy az osztatlan söjtöri és kehidai birtokokon Antal vezette a gazdaságot, már szóltunk. A fentebb idézett titkosrendőri jelentés is említi a „nem nagyon jelentős vagyont" képviselő javakat, illetve a gazdaságot, amit Antal vezet. Ezen kívül ismeretes Ferencnek Vörösmartyhoz 1825. november 15-én Kehidáról keltezett egyik levele, amelyben arról ír, hogy csak Antal követi működése szakítja félbe ezt a vezetést, és ilyenkor „közös gazdaságunk terhe egyedül rajtam fekszik . . ." VMÖM. 17. k. 103-105. S3 Barta I.: i. m. 114-115. Az 1831. évi parasztfelkelésre és politikai hatására itt csak két munkára hivatkozunk: Balásházy János: Az 1831-i esztendők felsőmagyarországi zendüléseknek történeti leírása című, Pesten 1832-ben megjelent egykorú tudósítására és Tilkovszky Lóránt: Az 1831. évi parasztfelkelés című könyvére. Budapest, 1955. 5 ' Viszota Gy.: i. m. XXXIX. 5 5 A Deáknak Vörösmartyhoz 1831. október 31-én, Kehidáról írott leveléből. VMÖM. 18. k. 22-25.
