Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Sándor Pál. A pályakezdő Deák portréjához 522/III
532 SÁNDOR PÁL feszegetők esetében, akik a rendi előítéletek, jupiteri gőg"-jének parlagias világában élnek, ahol a vármegyében hangadó középnemesség még mindig azt lesi, miként él a mágnás, s szemhatára birtokának határán túl alig terjed; ahol a szellemi ismeretek kiáltó hiányát a rangbéli dölyf helyettesíti, és a legfőbb szórakozás a vadászat, a mulatozás és a kártya s a legkevesebbre becsült eszköz a könyv. A megyei nemesek a biblia, Werbőczi és a házi-útikalendáriumok kötetein kívül mást többnyire „nem olvasnak, a gazdagok a nemzeti literatúrára semmit sem áldoznak", miként ezt a Hazai és Külföldi Tudósítások cikkírója panaszolja 1820-ban.34 Ez a szomorú szellemi kép alig változik a forradalmi romantika historizmusának szellemi éghajlata alatt megszületett Himnusz, és az ennek az irányzatnak másik nagy képviselője, a férfiúi erőt és humanizmust sugárzó Vörösmarty Zalánjának megjelenése utáni és Stettner-Toldy Handbuchjának közvetlen kiadása előtti időben. Deák lesújtó véleményt fest környezetének szellemi sivárságáról 1827-ben, Stettnerhez írott levelében. Barátjának Handbuchját a magyar költészetről nemigen tudja majd eladni - írja —, mert „öregeink nem fogják megvenni", akik a költészetről azt vélik, „hogy érett eszű embernek nem való", mert „csak Verbőczit és Husztit szeretik"; a „leányok nem bírnak műveltebb ízléssel", az ifjak egy része a német nyelv gyűlölete miatt könyvet sem vesz a kezébe, másik része érzéketlen minden tudomány iránt, s inkább vadászik, mint gondolkodik.35 Kivételek persze akadnak. Ezek közül is kiemelkedik a németül és franciául is olvasó, jogot végzett, irodalomkedvelő, Nagybajomban élő és gazdálkodó Sárközy István másodalispán. A zalai birtokos családból származó, majd a Somogy megyei Jákon ügyvédeskedő és birtokot vásárló, tudományt kedvelő Csépán István is, aki a német, az angol és a svájci történelemről szóló művek szorgos olvasója. Kiváltképpen pedig a külföldi nyelveket jól ismerő, Goethe, Schiller, Montesquieu, Rousseau, Voltaire, Shakespeare, Grotius és Smith műveit eredetiben olvasó s már említett zalaszentbalázsi Skublics Imre és Károly is.36 A vidéki birtokos nemesség e művelt reprezentánsai azonban, akik többnyire olvasmányaik útján szerzik meg a kor szellemi színvonalához közelítő ismereteiket, ekkor még távolról sem domináns jelenségei a kornak, a megyei nemesség soraiban, ahol még Verbőczi szellemi világa az uralkodó. S főként: műveltségük passzív; alig lép ki a politikai 34 Hazai és Külföldi Tudósítások 1820. január 12. sz. Idézi: Fülöp G. említett könyve 170. lapján. A névtelen cikkíró Kultsár István szerkesztő' lehetett. A középnemesi életmódról, a rangbéli dölyfről, a szellemi színvonalról sok találó megfigyelés olvasható a hazai emlékiratokban és a külföldi útleírók munkáiban. Ezek közül itt csak a következőket említjük. Gyürky Antal: ötvennégy év Hont vármegye történetéből 1820-tól 1874-ig. Vácz, 1875, I. k. 119-122.; Mezőkövesdi Ujfalvy Sándor emlékiratai, sajtó alá rendezte és kiegészítésekkel közre adta dr. Gyulai Farkas, Kolozsvár 1841, 173-180.; Büsbach Péter: Egy viharos emberöltő. Korrajz. Bpest, 1898,1. k. 13-14., II. k. 32-34., 138. A külföldiek közül: August Ellrich. Die Ungarn wie sie sind című, Berlinben 1831-ben megjelent könyve. Benne az úri kiváltságait naponként hangosan fitogtató nagytömegű, műveletlen parasztnemesek életmódjának említésével is; Miss Pardoe, németül 1842-ben, Lipcsében megjelent Ungarn und seine Bewohner und Einrichtungen in den Jahren 1839 und 1840 című, a 30-as évek elejére is vonatkoztatható. A vármegyei nemességet az arisztokrácia magasságából fitymálva lenéző, világlátott Széchenyi gúnyos szavai szerint, a magyar nemes „illőbb foglalatosságnak tartja nyúlfiakat anyjok hasában lődözni, vagy semmit sem tenni". Idézi Komis Gy. : A magyar művelődés I. k. 513. 3 5 Deák levele Stettner Györgyhöz 1827. október 17-éről, Kehidáról. Közli Pukánszky i. közleményében 306-309. A „Poesie"-t Toldy Ferenc adta ki két kötetben 1828-ban. 34 Ld.: Fülöp G. i. m. 202-226.
