Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 477 A kedvező gabonaértékesítési lehetőségek ösztönzően hatottak a termelés növelésére. (1. a 11. táblázatot.) A francia háborúk idején az emelkedő húsfogyasztás állandó tényezője mellett a hadseregellátásnak a békeviszonyokat meghaladó szükségletei igen jelentős átmeneti ösztönzőként járultak hozzá az örökös tartományokba irányuló marha- és sertéskivitel növekedéséhez. Az élőállatok ára, az 1794 és 1801 között eltelt éveket kivéve, emelkedett, 1807 után különösen erőteljesen, tartós ösztönzőjeként az állattenyésztésnek. A belföldi állattenyésztők (főként az Alföld és a Duna-Tisza köze „szabadalmas" mezővárosaiban és Debrecen körzetében) és kereskedők által az örökös tartományokba hajtott nagy mennyiségű szarvasmarhán kívül a kormány támogatását élvező bécsi Fleischlieferungsgesellschaft is sok állatot vásárolt és szállított ki az országból. A Hússzállító Társaság azonban 1807-ig, amíg Oroszország meg nem szállta Moldvát és Havasalföldet, ott is nagy mennyiségű szarvasmarhát vásárolt, amelyet Erdélyen, Magyarországon át - itt kiteleltetve - lábon juttatott el az örökös tartományokba. A vámkimutatásokból nem deríthető ki, hogy a Magyarország nyugati határán kilépő állatszállítmányokból mennyi származott magyarországi tenyésztésből. Kisebb, de nem jelentéktelen mennyiségű hizlalt vágómarha jutott elsősorban Bécsbe, az ottani és elővásárlási joggal felruházott mészárosok nyugat-magyarországi felvásárló tevékenysége révén. Bécs, az örökös tartományok, a hadsereg húsellátását a kormány a Habsburg-uralom alatt levő területeken kívüli országokat érintő sűrű kiviteli tilalmakkal is igyekezett biztosítani. A szarvasmarhakivitelnél zavartalanabb, ingadozásoktól mentes volt a sertéskivitel, amelyet tilalmak nem korlátoztak. 1803 és 1815 között a sertésárak háromszorosra, a zsíré két és fél-háromszorosra emelkedett, bár az emelkedés mértékét itt is befolyásolta az infláció árnövelő hatása. A sertéskivitel jelentős hányada azonban Szerbiából, Boszniából került a magyarországi vagy közvetlenül az alsó-ausztriai, leginkább a bécsi vásárokra, a sertésexport legnagyobb felvevő piacára.1 4 1784-ben a bécsi kormány tilalom alá vetette a posztóbehozatalt, hogy ezzel is támogassa az örökös tartományok tőkés posztógyártó vállalatait. Az évtized végén már ott is, Magyarországon is a birkatenyésztés és a gyapjútermelés fellendüléséről számolnak be a források, és ez a francia háborúk évtizedeiben tovább tartott. A gyapjút bécsi nagykereskedők vásárolták meg magyarországi ügynökeik útján. Németországba, Svájcba főleg Bécsből került a magyarországi gyapjú.1 5 Az állatállomány számának alakulását 1790 és 1815 között a sertés- és a birkatenyésztésben egyértelműen kedvezően befolyásolta a háborús fellendülés. A szarvas-14 A gabonakivitelre 1GB 17-19., Belitzky 92-100., Gyömrei 216-217., Mérei Gyula. Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon 1790-1848. Bp., 1948 (a továbbiakban: Mérei 1948) 14, 15, 20, 21, 24, 26, 44, 141. - az élőállat exportraEckhart 156, 218-219, 269-272, 313, 346., Bp. tört. III. 309., Tóth Tibor: Adalékok az állattenyésztés kezdeteihez Somogyban a XVIIIXIX. sz. fordulóján (A Dunántúl településtörténete II/l. 1767-1848. A pécsi településtörténeti konferencia anyaga 1976. augusztus 24-25. A MTA Pécsi és Veszprémi Bizottságának Értesítője I. Pécs 1977.) 106., Molnár Ambrus: Egy sárréti falu mezőgazdasága a XIX. században. Agrártörténeti Szemle (a továbbiakban: At. Sz.) 1974. 1-2. sz. 251, 253., Orosz István: A Hajdú városok gazdálkodásának és társadalmi szerkezetének 18-19. századi történetéhez. (Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században. A Magyar Néprajzi Társaság 1974. évi vándorgyűlése Szolnokon. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest - Damjanich János Múzsum, Szolnok 1974.1—III. kötet.) II. Mezővárosok 35-37. 1 5 Eckhart 1955., Gyömrei 217-218, 235. 2 Századok 1981/3
