Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
478 MÉREI GYULA marha-állomány növekedése a kiviteli tilalmak miatt ingadozott, bár nem jelentős mértékben. A dohányexportnak 1796 óta az angolok tengeri háborúja, majd 1806. november 21. óta a kontinentális zárlat teremtett potenciálisan kedvező lehetőségeket. A virginiai dohány nem kerülhetvén az európai piacra, német, holland, olasz kereskedők érdeklődtek a magyarországi dohány iránt. A dohánykivitelt azonban nehezítette a magas beviteli vám az örökös tartományokba, és megfosztotta a magyarországi termelőket attól a lehetőségtől, hogy részesei lehessenek a kontinentális zárlatból e téren fakadó előnyöknek az örökös tartományokon kívüli országokba irányuló kivitel esetében. Az 1813. évi általános vámemelés pedig még az örökös tartományokban is csaknem eladhatatlanná tette a magyarországi dohányt, ha nem a Lajtától nyugatra fekvő tartományokban felvásárlási monopóliummal rendelkező, bécsi központú Abaldo (Appaldo) vásárolta meg és szállította ki. Meg is látszott a dohánytermelésen, amely 1813 után a vámtételek módosításáig erősen hanyatlott.1 6 A korábbi századokban virágzó borkivitel a 18. század utolsó harmada óta, részben az örökös tartományok borainak vámvédelme miatt, főként azonban a nemzetközi események következtében, hanyatlásnak indult. A legérzékenyebb veszteség a tokaj-hegyaljai borkivitelt érte. Lengyelország első felosztását (1772), Kelet-Galícia Habsburg-uralom alá jutását követően az örökös tartományok vámsorompója drágította meg az oda irányuló bor árát, nehezítette elhelyezését. Lengyelország második felosztása után (1793. január 23.) az orosz és a porosz uralom alá került lengyel területek lakossága a magas orosz, porosz vámok miatt nem vásárolt magyarországi bort. Lengyelország harmadik felosztásakor (1795. január 3.) Nyugat-Galícia a Habsburg-ház tartománya lett. Ezután némileg enyhült az északi borkivitel helyzete, mert Galíciába vám- és illetékmentesen lehetett kivinni a magyar bort, éppúgy, mint az ausztriait. A Napóleon elleni harmadik koalíciós háború kitörése óta (1805) a francia borokat kizárták az orosz piacról, és ez 1807-ig, a tilsiti béke megkötéséig szintén javította a magyarországi borkivitel eshetőségeit. Az 1809. okt. 14-i bécsi béke azonban semmivé tette ezeket a lehetőségeket. Megszűnt a sziléziai borkivitel, és a hegyaljai borokat sem lehetett eladni a béke révén Nyugat-Galíciával megnagyobbodott Varsói Nagyhercegségben, mert az olcsó francia könnyű borok Napóleon által szorgalmazott importjával a drágább tokaj-hegyaljai nem bírta a versenyt. A bécsi béke egyébként az észak felé irányuló magyarországi kivitel egészét sújtotta. Trencsén, Abaúj, Turóc, Szepes megyék Lipcse, Berlin, Stettin, Danzig, Varsó és Moszkva felé irányuló, korábban jelentős kiviteli lehetőségeik elvesztése miatt panaszkodtak, mert áruikat a magas orosz és szász beviteli vámok eladhatatlanokká tették.17 A külkereskedelmi mérleg másik oldalán, a behozatalban a kontinentális zárlat (1806. nov. 21.) hozott jelentős változást. A világpiac átmenetileg szétszakadt. A Keletről érkező levantei gyapot, az ún. gyarmatáruk (fűszer, tea, nádcukor, déligyümölcs), részben "A dohányexportraEckhart 91-92, 147, 343., Gyömrei 211, 217, 219, 237. 17 A borkivitelre Benda Gyula: Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez (Számok és történelem 1.) Bp., 1973 (a továbbiakban: Benda) 94, 128. 56. táblázat; Eckhart 196, 319-320, 342-343., Gyömrei 219, 238, 252., Bartha János: A borkereskedés problémái a Hegyalján a XIX. század első felében. At. Sz. 1974. 1-2. 267., Bp. tört. III. 309, 310. - A bécsi béke hatásairól Eckhart ír.
