Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
472 MÉREI GYULA —, viszonylag rövid idő, csaknem egyetlen század alatt és akkor ment végbe, amikor Nyugat-Európában már elkezdődött az ipari forradalom, ami sürgetően hatott az ilyen irányú lépések megtételére. A Magyar Királyságban a 18. sz. második felében kezd a végéhez közeledni a kései feudalizmusnak a feudális viszonyok megszilárdulásával lefékezett ütemű és — az alföldi mezővárosokat kivéve — lényegében véve úgyszólván kizárólagosan a leginkább növényi eredetű feudális terményjáradék forgalmazása által jellemezhető távolsági kereskedelem állapota. Elkezdődött a robotra alapozott mezőgazdasági árutermelő majorsági nagybirtoküzemek kiépítése, majd ezeken a kereteken belül és jóval később, folyamatosan — a paraszti gazdaságok egészen kis részében is — a mezőgazdasági termelés korszerűsítése felé az első lépések megtétele. Az esetek nagyobb részében a nyomásrendszer szabta keretek között még nyíló lehetőségek végsőkig történő kihasználása, a jobbágy—földesúri viszonyon belül maradó, ám több árut biztosító különféle munkáltatási formák igénybevétele révén, kisebb, ám — legalábbis a Magyar Királyság esetében — egyre növekvő mértékben már a feudális termelési viszonyok gátjait kisebbnagyobb mértékben bontogató eszközök igénybevétele útján. Még ennél is kisebb arányban, de előfordult már a keletnémetországihoz, vagy a Habsburgok nyugati örökös tartományaiban bevezetetthez hasonló, valóban korszerű mezőgazdasági termelési eljárások és üzemvitel meghonosítása is. A feudális béklyók lassú, kínosan nehéz meglazítása segítette a kapitalizmus irányába tartó átmenetet. 3. A Habsburgok Lajtától nyugatra fekvő örökös tartományai tőkés ipari fejlődésének útja, belső piaca és a Magyar Királyság helyzete A Magyar Királyság külkereskedelme és ennek az emelőnek a segítségével a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenete szempontjából a tőkés fejlődés útjára térő országok közül földrajzi helyzetéből következően döntő fontosságú volt a Habsburgok nyugati örökös tartományainak tőkés fejlődése és ezzel összefüggésben belső piacának, mindenekelőtt élelmiszer, mezőgazdasági és más eredetű nyersanyagok felvevő képességének alakulása. Ezek a tartományok — amelyeknek a feudalizmusból a kapitalizmusba tartó útja a nyugati tőkés fejlődéshez közelebb állóan a nyugati és a közép-kelet-európai fejlődés között haladt —, a Magyar Királyságnak a világpiaci forgalomból való részesedése szempontjából az államjogi kapcsolatokból következően ellentmondásoktól nem mentesen ugyan, ám az említett földrajzi helyzetből folyóan mindezek ellenére is bizonyos fokig mégis hasonló szerepet töltöttek be, mint Anglia egész Kelet-Európa nemzetközi kereskedelmében. Népességük 1800 és 1850 között 26,6%-al növekedett. Gazdasági szerkezetük átalakulása, mezőgazdasági termelésük növekedése, gyorsuló ütemű korszerűsödése mind a mezőgazdasági technológia, mind az intenzív művelést igénylő növényfajták (takarmánynövények, az ipari termelést szolgáló burgonya és cukorrépa) — elsősorban nagybirtoküzemekben - termelése, az ipari forradalom kezdetei óta a textilipar különösen erősen gyarapodó nyersanyagigényeinek kielégítése érdekében a nemesített juhtenyésztés és a gyapjútermelés növelése, de különösen a városi-ipari népesség növekedése, együttesen a belső piac szélesedésének jelei.
