Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 473 A 18. sz. második fele óta a tőkés ipari vállalkozás - a jelentős állami gazdaságpolitikai támogatás révén - már preindusztriális szakaszában is gyorsan erősödött (1790 táján közel ezer tőkés üzem működött az örökös tartományokban), ám fejlődése az ipari forradalom kezdetei óta lendült fel erőteljesen, úgyhogy 1847-ben már 1901 tőkés üzem működött az örökös tartományokban, és ebből 1673 tartozott a — gépekkel termelő — nagyobb vállalkozások közé. A pamutipar termelése 1831 és 1847 között 600%-kal, a vasiparé 250%-kal nőtt. Új iparágként fellendült a répacukor és a burgonyából főzött szesz gyártása is, ez utóbbiaké elsősorban a nagybirtokon. 1841 -ben a nagyobb tőkés üzemek már csaknem háromszorosát termelték a kisebbek és a kézművesipar termelte összértéknek.9 A tőkés ipari fejlődést megfelelő természettudományi-technikai szakismereteket nyújtó új iskolák működése is segítette. Az Első Osztrák Gőzhajózási Társaság megalakulása és működése, a vasútépítések, főként a Kaiser Ferdinand Nordbahn üzembeállítása gyorsították és nagytömegű áru szállítására tették alkalmassá a közlekedést. A mindehhez szükséges anyagi erőforrásokat belső felhalmozásból teremtették elő.1 0 Az ipari forradalom már 1848 előtt jelentős társadalmi átrétegeződést eredményezett. A Lajtától nyugatra fekvő örökös tartományok gazdasági, ezen belül ipari fejlődésének a súlypontja a 19. század első felében a városokra helyeződött át és ott a kereskedelemmel, a szállítással, az anyagmozgatással, az ipari termeléssel foglalkozók, valamint az állami és a magántisztviselők, az oktatók, a mérnökök, az orvosok, az ügyvédek és más értelmiségiek számának tetemes gyarapodását eredményezte. Bécs, a birodalmi főváros már a 18. század végén gazdasági központ. Népessége - a külvárosoké nélkül - 1783 és 1848 között 207 979 lélekről 356 869-re, Prágáé (az 1922-ben megállapított, mai Prága területére vonatkoztatva) 1780 és 1850 között 70 000-ről 157 000-re nőtt, Grác lakos-9 A Habsburgok örökös tartományainak népesedésére Arató Endre: Kelet-Európa története a 19. század elsó' felében (1971. a továbbiakban Arató 1971) 18, 20., Gyimesi Sándor: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idó'szakában Bp., 1975. 121-130., - a mezőgazdasági termelésre főként Morvaországban és Osztrák-Sziléziában Arató 21-22., Pu rí 122-123.; az örökös tartományok ipari fejlődésére Johann Slokar: Geschichte der österreichischen Industrie und ihrer Förderung unter Kaiser Franz I. Wien, 1914; Karl Hudeczek: österreichische Handelspolitik im Vormärz 1818-1848. Wien, 1918 (Studien zur Sozial-Wirtschafts - und Verwaltungsgeschichte. Hrsg. Karl Grünberg, Heft XI) 131-135.; Jaroslav Purs: Κ problematic prùmyslové revoluce a ceskych zemích a na Slovensku H. C. Α. V. III. Praha, 1955. 515-571., Julius Marx: Die wirtschaftlichen Ursachen der Revolution in Österreich (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs. Köln, 1965. (a továbbiakban: J. Marx) 51. 10 A lois Brusatti: Unternehmungsfinanzierung und Privatkredit im österreischischen Vormärz (Mitteilungen des österreichischen Staatsarchivs Bd. 13.) Wien, 1960. (a továbbiakban: Brusatti) 331-334, 377, 379. Herbert Hassinger: Der Stand der Manufakturen in den deutschen Erbländern der Habsburger-Monarchie am Ende des 18. Jahrhunderts (Die wirtschaftliche Situation in Deutschland und Österreich um die Wende von 18. zum 19. Jahrhundert. Hrsg. von Friedrich Lütge), Stuttgart, 1964. Krisztina-Maria Fink: Die österreichisch-ungarische Monarchie als Wirtschaftsgemeinschaft. Ein historischer Beitrag zu aktuellen Integrationsproblem. (Südosteuropa-Schriften Bd. 9 Hrsg. Rudolf Trofenik (a továbbiakban: Fink) München 1968., Arató 1971. 63-66., Heckenast Gusztáv: Iparfejlődés a Habsburg birodalom cseh-osztrák tartományaiban a XVIII. században (1670-1790). Történelmi Szemle 1973. 1-2. 201-204., Eckhart 186.
