Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III

MAGYARORSZÁG KÜLKERESKEDELME 1790-1848 KÖZÖTT 471 egyik fontos ösztönzőjévé lettek. Kumulatív tényezőként járultak hozzá ehhez az egyes közép- és kelet-európai országokban ipari forradalmuk első tünetei (Németországban a 18-19. század fordulójától, a Habsburgoknak a Lajtától nyugatra fekvő örökös tartományaiban az 1820-as évektől). A mezőgazdaság tőkés irányba tartó átmenete, a társadalmi munkamegosztás bázisán Közép- és Kelet-Európában is előrehaladt, bár csak lassan, a feudális kiváltságoktól nehezített úton. Növekszik az egyre inkább a tőkés üzemszervezethez közelítő, esetenként azt el is érő nagybirtok árutermelése, a kifejezetten piacra termelő paraszti gazdálkodás, erősödik a városiasodás, fokozódik a társadalmi szerkezet átalakulása, a jobbágyrendszer gyötrelmesen lassú, de mégis végbemenő felbomlása és a bérmunkarendszer mindezekkel összefüggésben fokozatos, a régión belül országonként különböző mértékű térhódítása. A mezőgazdaság tőkés irányba tartó fejlődésével a 18. század végétől a 19. század közepéig eltelt évtizedekben együtt járt az ipari fellendülés is. Az ipari árutermelés szétfeszítette a céhes kereteket és a paraszti háziipar formáit. Közép- és Kelet-Európa országaiban ez a fél évszázad a preindusztriális manufaktúra-fejlődés korszaka, de úgy, hogy egyes országokban már elkezdődött az ipari forradalom is (például Porosz-Szilézia kohászatában, kőszénbányászatában, Szászország textiliparában, az ausztriai, cseh-morva, sziléziai, stájerországi, szlovéniai örökös tartományok egyes iparágaiban). Mezőgazdaság és ipar kölcsönösen megteremtve egymásnak a piacot az országon belül, kölcsönhatásosan egyengetik egymás fejlődésének útját, és újabb ösztönzést adnak a külkereskedelemnek is.7 A kelet-közép-európai régió országai közül a Magyar Királyságban, az Erdélyi Nagyfejedelemségben, Lengyelországban és Oroszországban a megmerevedett feudális viszonyok között a spontán belső társadalmi-gazdasági fejlődés önmagában véve még nem volt elegendő ahhoz, hogy a nemzetközi kereskedelem ösztönző hatása, külső lökése nélkül megvalósíthassa a tőkés gazdasági-társadalmi viszonyok uralmát. A kései feudalizmus robotra alapozott mezőgazdasági árutermelő majorsági nagybirtoküzemeinek kiépítése azonban ezekben az országokban is — minden, a világgazdaság munkamegosztásában elfoglalt alárendelt helyzetük, és a feudális viszonyoknak az elmaradottságot erősítő ellentmondásossága ellenére —, a tőkés világgazdaságba illeszkedést, a tömegméretű árutermelésre áttérést jelezte. Az ipari forradalom teremtette felfokozódott erősségű szívóhatás egyre kérdésesebbé tette elmaradott politikai-hatalmi, gazdasági, társadalmi berendezésük létét, mert a régi rend továbbélése hovatovább egyre inkább akadályozta a világpiac növekvő áruigényeinek a kielégítését is. Ugyanakkor azonban, amikor a tőkés világpiac hozzájárult, sőt megkövetelte legalább a feudális állapotok alapjainak a felszámolását, a tőkés országok technikai vívmányainak, szakismereteinek, intézményrendszerének az egyes kelet-közép-európai országok történelmileg kialakult társadalmi-gazdasági-politikai sajátosságaihoz és fejlettségi szintjéhez igazított adaptálása ezekben az országokban is egyengette a tőkés irányba tartó fejlődés útját.8 A kelet-közép-európai régió országai közül a följebb említettekben a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet - Nyugat-Európában több évszázadon át tartó folyamata 7Berend-Ránki, 1969. 45-46, 22. o. Turs 121-125. 8Berend-Ránki, 1979. 12, 23-26.