Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
470 MÉREI GYULA esetében. Emiatt tekintünk el más mezőgazdasági termékek piaci lehetőségeinek a jelzésétől európai-világpiaci összefüggésben. A másik ok, ami miatt csupán ezeknek a termékeknek a nemzetközi forgalmáról esett szó, az, hogy Kelet-Közép-Európa régiói közül mindenekelőtt azoknak az államoknak a nemzetközi mezőgazdasági áruforgalmára volt különösen jellemző - időrendben is legkorábban - ezeknek az áruknak tömegméretű termelése és forgalmazása, amelyekhez Oroszországgal és Lengyelországgal együtt a Magyar Királyság is tartozott.6 2. A feudalizmusról a kapitalizmusba való átmenet fő jellemzői Kelet-Közép-Európában A magyar történelmi szakirodalomból immár átment a köztudatba, hogy Kelet-Közép-Európa államai több régióba oszthatóan — történelmi fejlődésüktől, sorsfordulataiktól, társadalmi szerkezetük, földrajzi adottságaik sajátosságaitól meghatározottan — különböző módon, más-más domináns termékekkel és időbeli eltérésekkel ugyan, de bekapcsolódtak a világpiac forgalmába. A bontakozó világgazdaság súlypontjának áthelyeződése az Atlanti-óceán partjaira és ebből folyóan Nyugat-Európa országainak korábbi rátérése a tőkés gazdálkodás útjára olyan fejlődésbeli előnyhöz juttatta őket, amely — a tőkés ipari termelés szívó hatása révén is, amelyet a gépi nagyipari termelésre való áttérés addig nem látott mértékben fölerősített —, sajátos gazdasági munkamegosztást eredményezett Európa nyugati és keleti területeinek országai között. Kelet-Közép-Európa államainak — egészen a mezőgazdaság korszerű átalakulásáig — elmaradott munkaerőfelhasználása és kezdetleges termelési technikája, termelési eszközei, még ennél is inkább az elavult feudális társadalmi kötelékek miatt —, a gazdaságilag alárendelt, függő helyzet, a mezőgazdasági termék és az egyéb eredetű nyersanyag szállító szerepe jutott. A nyugat-európai tőkés gazdaság szívó hatása elindította, a 18. század 80-as éveinek két forradalma pedig meggyorsította eme régió országainak lépéseit a feudalizmusból a kapitalizmusba vezető úton. Az elmaradott fejlettségű kelet-közép-európai országok gazdasága a kései feudalizmus viszonyai miatt — a fejlettek vonzás-függőség körében — csak torzultan, egyoldalúan, egyes esetekben kiegészítő jelleggel fejlődhetett. A mozgás gyorsítója a nemzetközi kereskedelem ütemének, méreteinek növekedése volt. Mindezek valamennyi kelet-közép-európai állam feudalizmusból a kapitalizmusba tartó útjának közös jellemzői. Történelmi sorsuk, földrajzi adottságaik eltéréseiből következően azonban mindegyik a maga sajátos útján jutott el a kapitalizmus küszöbének az átlépéséig. Az addig ismeretlen nagyságúra növekedett piaci lehetőségek, a kontinens nyugati országaiban végbemenő agrár-korszerűsödés meghatározó befolyással volt Közép- és Kelet-Európa elmaradottabb agrárországaira. A 18. század második felétől a 19. század első felének végéig eltelt évtizedekben Kelet-Közép-Európában a feudalizmusból a kapitalizmus felé tartó átmenet folyamatában egyes országok (Kelet- és Közép-Németország, a Habsburg-monarchia Lajtától nyugatra fekvő örökös tartományai) a kelet-közép-európai típusú modern agrárátalakulás színhelyévé is lesznek. A megnövekedett nyugat-európai piaci lehetőségek a közép- és kelet-európai agrárátalakulás kezdeti tünetei megjelenésének 6Berend-Ránki, 1979. művének regionális tagolását követve.
