Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790 - 1848 között 463/III
464 MÉREI GYULA minden tényező hatott egyidőben, azonos súllyal és sorrendben. A földrajzi és a történelmi előzményektől függően sajátos, különböző, de a fejlődési tendencia lényegét nem érintő módon minőségi átalakulás ment végbe a gazdaságban és összekapcsolódott a társadalmi viszonyokban bekövetkezett szintén minőségi átalakulást hozó folyamattal. Nem vitatható, hogy a tőkés viszonyok fejlődése, uralomrajutása nélkül sehol sem indulhatott volna meg az ipari forradalom, és nem gyorsulhatott volna fel a társadalmi viszonyok minőségi változása, de az sem utasítható el, hogy az ipari forradalom megindulása nélkül nem válhatott volna teljessé a kapitalizmusba való átmenet. Egymást meghatározóan meghatározott kölcsönhatásos összefüggés van a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet és az ipari forradalom folyamata között. Az első inkább a folyamat társadalmi-gazdasági kereteinek, az azt kifejező jogi, intézményes formáknak, a termelési viszonyoknak az oldaláról fejezi ki az átalakulást, az utóbbi inkább a folyamat technikaigazdasági, vagyis a termelőerők oldaláról járul hozzá a minőségi változáshoz. A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet jóval hosszabb időtartamú és megelőzi az ipari forradalom kezdeteit. Magában foglalja az ipari termelőerők ún. preindusztriális korszakát is. Az ipari forradalom ellenben nem zárul be a tőkés viszonyok felülkerekedésével, a társadalmi forradalom győzelmével. A gazdasági növekedés hajtóereje az ipari forradalom idején továbbra is, de a két forradalmat megelőző évszázadoknál összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben, immár döntő meghatározóként a használati tárgyak tömegméretű termelése volt. Ehhez képest a munkaeszközök és a technológiai anyagok gyártásának - a nem lebecsülendő mértékű fellendülés ellenére — még csupán másodlagos szerep jutott. Angliában az ipari forradalom 1820 tájára véget is ért. Némileg elmaradva és különféle módon és mértékben korlátozottabban, a 19. sz. első évtizedeiben megtette ezt a lépést Franciaország, Hollandia, Belgium, Svájc is. Hozzájuk képest is megkésve — a 20-as évek kezdetei ellenére — az alapvető minőségi változások döntő fordulatot hozó időpontja Németországban és a Habsburgok uralma alatt levő ausztriai, cseh-morva, osztrák-sziléziai, részben a szlovén lakta örökös tartományokban csupán a század közepe tájától számítható. Az új viszonyok közös vonásai minden országban összefonódtak a történelmi előzményeikből következő sajátosságokkal. A társadalmi-politikai átalakulás új feltételeinek gazdasági alapjait azonban mindenütt az ipari forradalom megteremtette gépi nagyipari termelés, mindenekelőtt az Angliában végbemenő ilyen jellegű átalakulás rakta le. Angliában négy évtized alatt óriási termelő kapacitás jött létre a munkagépek segítségével, amely lehetővé tette a mindennapos használati cikkek korábban nem ismert tömegméretű előállítását. A gőz hasznosítása hajtóenergiaként a munkagépeknél, a szállítási eszközöknél, a folyószabályozás, a hajózható csatornák építésének előrelépése ugyancsak az áruk minél gyorsabb, minél nagyobb tömegű szállítása érdekében, az infrastruktúra egyéb ágazatainak, ezen belül az egészségügy, az oktatás és a tudomány korszerűsítésének előmozdítása, közvetlenül vagy közvetve mind a megnőtt ipari fejlődés és az ezzel lépést tartó —mindinkább a piacról élő — népességgyarapodás (Nyugat-Európa országaiban 1800 és 1850 között a növekedés meghaladta a 100%-ot) állandóan - osztályonként, rétegenként természetesen eltérő mértékű felvevőképességgel — a fogyasztási cikkek növekvő szükségleteinek kielégítését szolgálta. A kontinens említett országaiban Angliához és egymáshoz viszonyítva is - némi időbeli eltolódással — hasonló folyamat ment végbe.
