Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Fehrenbach; Elisabeth: Alkotmány- és társadalompolitikai reformok és reformtörekvések Németországban és a napóleoni Franciaország 451/II
452 I OLYÓIRATSZEMLE francia közigazgatás, alkotmányos rendszer bevezetésének kísérletében, illetve, mivel magyarázható a német szövetségesek készsége a francia modell átvételére. Fehrenback úgy véli, hogy Napóleon felismerte: a francia birodalom stabilitása megkívánja, hogy az érintett országok belső' rendjét - amennyire lehetséges - összhangba hozzák a császárság társadalmi és politikai berendezkedésével. Az eltérő szociális struktúrák közelítése azonban bonyolult feladatot jelentett. A császár hatalompolitikai megfontolásai ugyanis a fennálló viszonyokhoz való alkalmazkodást is megkövetelték, ami többek között a meglévő társadalmi hierarchia akceptálásához, a vezetésben egyelőre pótolhatatlan nemesség politikai szerepének elfogadásához vezetett. Végső soron a „csatlós államok" létrehozása Napóleon számára fontosabbnak bizonyult a liberális modell-államok kialakításánál, s ez a napóleoni rendszer forradalmi tartalmának érvényesülését az említett térségben szűk határok közé szorította. A francia indíttatású reformpolitika megvalósítását a szövetséges államokban több tényező indokolta. Az új módszerek és elvek alkalmazásától a fejedelmek azt remélték, hogy a mediatizálás és a szekularizáció során megszerzett új területek az anyaország szerves részévé válnak, hogy sikerül a belső egység akadályait megszüntetni, ugyanakkor reformkészségük kinyilatkoztatásával kívánták elkerülni azt is, hogy Napóleon állami szuverenitásuk korlátozásának szükségességét érezze. Elképzeléseik tehát összhangba kerültek Napóleon azon törekvésével, hogy ne egyoldalúan alávetett, katonai módszerekkel irányított, s ezáltal politikailag akcióképtelen országokat, hanem olyan államokat teremtsen, melyeknek vezetői jól felfogott államraisonból kiindulva tekintsék Franciaországot szövetségesnek. Az érdekek találkozása pedig lehetőséget kínált a felvilágosult abszolutizmus és az alkotmányosság szintézisének megteremtéséhez az adott térségben, azaz az egyoldalú másolást kerülő, a nemzeti fejlődés menetéhez is kapcsolódó folyamat megindításához. Eberhard Weis megállapítása szerint a francia befolyás ezesetben a katalizátor szerepét töltötte be, lehetségessé, szükségessé, sőt halaszthatatlanná téve az állam és a társadalom átalakítására irányuló reformokat. A vizsgált munkálatok középpontjában - akárcsak az egykorú Poroszországban - a közigazgatás újjászervezése állott. Az 1808-ban bevezetett bajor alkotmány mindenekelőtt az állam egységének biztosítására törekedett a „közösségek államosításával", a régi történelmi tartományok eltüntetésével. Ε lépés nem egyszerűen csak a felvilágosult abszolutizmus késői kiadását jelentette -mint azt Huber állítja -, hanem a képviseleti alkotmány kialakítása irányába mutató kezdeményezéseket, melyeknek legfőbb célja az volt, hogy a bürokratikus eszközökkel megteremtett közigazgatási egység a nemzeti egység kifejlődésének alapja legyen. Bár az 1807. november 15-i és az 1808. május 25-i westfáliai, illetve bajor alkotmány a népképviselet elvét csak erős megszorításokkal érvényesítette, s a választók körét a legnagyobb adófizetőkre szűkítette, összességében olyan modernizáló elemeket tartalmazott, melyek a későbbi dél-németországi alkotmányos fejlődést megalapozták. Biztosították többek között az uralkodó és a bürokrácia mellett a képviselők részvételét a közügyek intézésében, s a képviseleti gyűlések rendi mechanizmusából sokat megőrző porosz megoldással szemben a kamarák összetételének meghatározásában a rendi elvet tökéletesen kiküszöbölték. A Code Napoléon módosításának szükségessége mindenekelőtt a társadalmi kérdésekben mutatkozott meg. A relatív elmaradott viszonyokkal magyarázható, hogy a parasztságnak csupán a szolgáltatások rögzítését, alkotmányos szabályozását sikerült biztosítani, alapvető változást jelentett viszont a nemesi adómentesség és más privilégiumok megszüntetése. Míg a francia forradalomra és a napóleoni kihívásra adott steini-hardenbergi választ defenzív modernizálás, a tradicionális állameszméhez való kötődés s a rendi társadalmi tagozódás bizonyos fokú elismerése jellemezte, addig a Rajnai Szövetség tagállamainak új bürokratikus rendje a képviseleti alkotmányra alapozódott, s összhangban állt a népszuverenitás elvével. Fehrenback kiemeli, hogy Poroszországban lényegesen távolabbra mutató társadalmi és gazdasági reformok (iparszabadság, jobbágyfelszabadítás) születtek, mint Dél-Németországban, ami viszont érdekes módon a képviseleti alkotmány bevezetésének elmaradásával járt együtt. Ezzel szemben Dél-Németországban a gazdasági emancipáció meg sem történt még, amikor létrejöttek az alkotmányos rendszerek. Megtörtént tehát a későbbi fejlődést erősen befolyásoló szétválása társadalmilag-gazdaságilag sokban liberális, ám az állami felsőbbség elvét továbbörökítő Poroszország, valamint a társadalmilag inkább konzervatív színezetű, de alkotmányos berendezkedésű Dél-Németország között.
