Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Wiecek; William M.: Rabszolgaság és a rabszolgaság eltörlésének kérdése az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága előtt (1820-1860) 453/II
FOLYÖIRATSZEMLE 453 Fehrenback tanulmánya a porosz és a délnémet fejlődés különbségeit próbálja megragadni, s a két térség reformmunkálatainak összehasonlításával értékes új szempontokat ad a német fejlődés sajátosságainak megismeréséhez. (Historische Zeitschrift 1979. Bd. 228. 288-316.) E. G. WILLIAM M. WIECEK: RABSZOLGASÁG ÉS A RABSZOLGASÁG ELTÖRLÉSÉNEK KÉRDÉSE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK LEGFELSŐ BÍRÓSÁGA ELŐTT (1820-1860) William M. Wiecek, a Missouri Egyetem professzora tanulmányában az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának a rabszolgaság intézménye kérdésében elfoglalt álláspontjának alakulását, különböző, a bíróság elé került ügyek vitáit mutatja be, részletesen elemezve a Legfelső Bíróság tagjainak véleményét, az abolicionisták és ellenfeleik érveit. A cikkben tárgyalt korszakban a virginiai John Marshall (1801-1833), majd a marylandi Roger Β. Taney (1836-1864) töltötte be a Legfelsőbb Bíróság elnökének tisztét. Ez utóbbi a Dred Scott-ügyben elfoglalt álláspontja miatt hosszú évekig az amerikai történetírás „fekete bárány"-a volt. A tanulmány szerzője megpróbálja a Legfelső Bíróságnak a rabszolgaság kérdésében elfoglalt álláspontját nem egy, a Dred Scott, eseten keresztül bemutatni és elemezni, hanem időrendben tárgyalja a hasonló eseteket, hogy bemutathassa: a Dred Scott-ügy nem volt egyedülálló, inkább tekinthető a két évtizeden át ható és érzékelhető tendenciák természetes következményének. A cikk első része a Marshall által vezetett bíróságnak a rabszolgaság kérdésében elfoglalt álláspontjaival foglalkozik, elöljáróban leszögezvén, hogy a Bíróság tagjai, magánemberként, igen különböző nézeteket vallottak e kérdésben: Joseph Story bíró pl. a „La Jeune Eugenie" (1822) esete kapcsán a rabszolgakereskedelmet a vallás, erkölcs és igazságosság nevében elítélendőnek tartotta, míg Marshall, bár elméletben ellenezte a rabszolgaságot, tisztában volt a felszámolás nehézségeivel, és úgy találta, hogy a rabszolgakereskedelmet csak pozitív törvények, a helyi jogalkotás vagy egy világos nemzetközi szokásjog alapján lehet űzni. Az azonnali rabszolgafelszabadítást követelő társaságok megalakulása előtti időkből a szerző még néhány olyan esetet idéz, ahol a Legfelső Bíróságnak pl. a szabad néger tengerészek, szabad államba került feketék stb. ügyében kellett döntenie, majd rátér az 1839-es „Amistad" ügyre, amelynek megoldására hozott határozatok nagymértékben erősítették az abolicionistáknak a rabszolgakereskedelem elleni mozgalmát. A másik igen jelentős ügy a Prigg contra Pennsylvania (1842) volt, amely ismét az 1793-as Szökevény Rabszolga Törvényt helyezte a viták középpontjába. Ez utóbbit az abolicionisták folyamatosan támadták. A Prigg-ügy, amely a szabad Pennsylvania és tulajdonképp a rabszolgatartó Maryland ügye is volt, és amelyben az állami törvények hatásosságának hitele is veszélyben forgott, eredménye az lett, hogy az 1793-as szövetségi törvényt ismét alkotmányosnak minősítették, míg Pennsylvania államnak a személyi szabadságról hozott törvényét a Legfelső Bíróság alkotmányellenesnek mondta ki, és ezzel megkérdőjelezett minden olyan állami törvényhozást, amely a rabszolgatartók jogait csorbíthatta, vagy ellentétben állt az 1793-as törvénnyel. A továbbiakban Wiecek az abolicionisták egyik legfontosabb céljáról, az államok közötti rabszolgakereskedelem megszüntetésének kérdéséről ír, amelynek reakciójaként a rabszolgaság melletti döntések egyre szaporodtak a Legfelső Bíróság határozataiban, amelyeknek hátterében a szövetségi és állami végrehajtó hatalomnak az államközi kereskedelem ellenőrzése feletti viszálya állt. Marshall bírósága nem hozott döntést, hogy az államközi kereskedelem fölött melyik hatalom, a szövetségi, vagy a helyi gyakorolja a felügyeletet. A konzervatív nacionalisták a szövetségi hatalmat helyezték előtérbe, a déliek a helyi hatalom előretörésétől, mint a rabszolgakereskedelem gátlójától, féltek, s mind a Prigg-, mind a Groves-iigyben végül is a rabszolgatartók szája íze szerinti döntést csikarták ki, amit különösen megkönnyített Taney elhatározása, hogy felszámolja a rabszolgaság-
